A geometriában a Steiner-ciklois vagy deltoidgörbe egy három csúcsú hipociklois. Másként, egy nagyobb körön belülről csúszás nélkül görgő kör egy kerületi pontja írja le, ami másfélszer vagy háromszor fordul körbe. A deltoid nevet a delta görög betűről kapta, mivel hasonlít a delta nagybetűre.
Általánosabban a deltoidgörbe vonatkozhat egy olyan görbére, aminek három csúcsát a külsejére nézve konkáv görbék kötik össze, így a görbén belüli pontok konkáv halmazt alkotnak.
A deltoidgörbe forgatás és eltolás erejéig leírható a következő paraméteres egyenletekkel:
ahol a a gördülő kör sugara.
Komplex koordinátákkal ugyanez így néz ki:
A t változó kiküszöbölésével az egyenletet a Descartes-koordinátákkal fejezzük ki:
eszerint a deltoidgörbe negyedfokú algebrai síkgörbe. Poláris koordinátákban az egyenlet:
A görbének három csúcsa, szingularitása van a helyeken. A fenti paraméterezésből következik, hogy a görbe racionális, így nemszáma 0.
A deltoidgörbét érintői két helyen is elmetszik. Ha az érintő egyszer körbefordul, akkor az érintési pont kétszer fordul körbe.
A deltoidgörbe evolvense
aminek kettős pontja van az origóban. Ez megmutatható az y ↦ iy képzetes forgatással, aminek eredménye
kettős ponttal a valós sík origójában.
A közrezárt terület , ahol a a gördülő kör sugara. Ez kétszerese a gördülő kör területének.[1]
A görbe ívhossza 16a.[1]
A cikloisokat már Galileo Galilei és Marin Mersenne tanulmányozta 1599-től, de a gördülő körök pontjai által leírt görbékkel Ole Rømer kezdett el foglalkozni 1674-ben, amikor a fogaskerék legjobb alakját kereste. Leonhard Euler összefüggésbe hozta a deltoidgörbét egy optikai problémával.
A deltoidgörbék a matematika több területén is felbukkannak:
Ez a szócikk részben vagy egészben a Deltoid curve című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.