Stemonitidales

Stemonitidales
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Amoebozoa
Csoport: Conosa
Csoport: Eumycetozoa
Csoport: Myxogastria
Csoport: Stemonitidales
T. Macbride 1922
Szinonimák

Stemonitida (ICZN)[1]

Csoportok[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Stemonitidales témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Stemonitidales témájú kategóriát.

A Stemonitidales (ICN), más néven Stemonitida (ICZN)[2] vagy Stemonitales[3] az Amoebozoa Myxogastria kládjának csoportja.[1]

Történet

[szerkesztés]

A Myxogastria 5 hagyományos rendjének egyike, de a hagyományos értelemben vett rend egyes fajai a Meridermatales vagy a Lamprodermataceae tagjai lehetnek.[1]

2012-ben Fiore-Donno et al. a perídium alapján 3 sötét spórájú formacsoportot különítettek el: a Comatricháé és a Stemonitisé rövid életű, a Meridermáé rövid életű, de részenként válik le, míg a Lamprodermáé a Physaraleséhez hasonlóan állandó. Filogenetikai eredménye alátámasztotta korábbi kutatások eredményét, melyekben a Stemonitidales parafiletikusnak bizonyult. Emellett kimutatták, hogy az SSU rRNS első mintegy 600 bázispárja pontosan ki tud mutatni fajközi különbségeket.[4]

2015-ben Thomas Cavalier-Smith a Columellidia ribocsoportba sorolta, melybe elsősorban sötét spórájú csoportok tartoznak,[5] 2019-ben Leontyev et al. a leírást kiegészítették, a csoportot 2 részre bontották, ezek a Stemonitidaceae/Stemonitidae és az Amaurochaetaceae/Amaurochaetidae, valamint javasolták a Lamproderma és a Lamprodermataceae áthelyezését a Physaralesbe.[1]

2023-ban a Didymium spongiosumról García-Martín et al. megállapították, hogy Micheli 1729-es eredeti illusztrációjának rendszertani helyzete kérdéses: lehet a Physaralesbe tartozó Fuligo vagy a Stemonitidalesbe tartozó Brefeldia faja is. Emellett egyik nemzetségét, a Diacheát módosították, így 3 korábban a Physaraceae Craterium nemzetségébe sorolt fajt tartalmaz.[2]

Morfológia

[szerkesztés]

Tönkje rostos vagy amorf és epihipotallikus. Columellája fokozatosan kapillítiumba megy át, fonalai a columellához rögzülnek, a perídiumhoz nem, és általában nem tölcsérben végződnek a Symphytocarpus lehetséges kivételével. Perídiuma általában rövid életű, kivéve például a Stemonitopsis typhina és Comatricha alpina fajokat.[1] Nem meszesül, és tönkje a citoplazmán belülről származik[1] a Physaralesszel szemben.[4] Plazmódiuma fehér vagy átlátszó[6] afanoplazmódium,[2] és gyakori a fatörzsek és részben kéreg nélküli rönkök alján, termőteste törékeny.[7]

A Symphytocarpus áletáliumos, de számos csoport összetett termőtestű a párhuzamos evolúció miatt.[1]

Az Amaurochaetaceae tömör tönkje felismerhető rostokból áll, alapi része átlátszatlan. Etáliumos fajai álkapillítiuma legalább részben tönkmaradvány, szerkezete is legalább részben a tönkre hasonlít. A columella végén kapillítium van, fonalai sötétek, lehetnek elágazók, anasztomózisképzők (például Stemonitis) vagy szabadok.[1] Egyes fajai morfológiája változó.[7]

Sporokarpiumai állhatnak egyedül (Stemonitis, Comatricha), eredhetnek közös tönkről (Stemonaria), vannak ál- (Symphytocarpus) és valódi etáliumos fajai (Amaurochaete) is.[1]

A Meriderma spórái különböző kinézetűek: a Meriderma echinulatuméi tüskések, a Meriderma carestiaeéi közel teljes retikulumúak, míg a Meriderma cribrarioideséi teljes retikulumúak.[4]

Az Elaeomyxa a Stemonitidalesben sporotékája körüli gyantaszerű anyaga, a Colloderma érése során körülvevő, a sporokarpium fejlődése során általában száradó és csökkenő nyálkarétege miatt tér el a legtöbb Stemonitidales-fajtól, de a Colloderma robustum és a Colloderma oculatum nyálkája más nyálkagombákban is jelen van. E két nemzetség anyaga homológ.[4]

Élőhely

[szerkesztés]

Legtöbb faja csak a hóhatár alatt képez termőtestet, azonban a Stemonitis flavogenita felette is élhet, feltehetően amőbaként túlélve a termőtestképzéshez nem megfelelő környezetet;[8] míg a Lamproderma legalább 25 faja termőtestet is képezhet az olvadó hó peremén vékony (nivikol), ezek szűk tűrőképességűek, általában nagy magasságban vagy sarkközeli szélességi körökön élnek, és megfelelő ökológiai körülmények közt akár több négyzetméter holt anyagot is befedhetnek; 4 Lamproderma-faj, például a vitatott Lamproderma granulosum is, briofil – mohákon él –, 21 faj változatos szubsztrátokon él – például holt fán vagy élő növényeken.[4]

Legtöbb faja Kína Jünnan tartományában toboztermőkből álló erdőkben él.[9]

Genetika

[szerkesztés]

A tiszta Physarum polycephalum-miozinra nem hasonlít miozinja eléggé, hogy annak 6,3%-nál kisebb koncentrációjú antiszéruma teljesen kicsapja.[10]

A Comatricha laxa magi rDNS-e rendelkezik egy 493 bp hosszú I-es csoportbeli mozgó intronnal, emellett ismert egy S516 introncsoport is.[11]

Az EF-1α génje 5 inzertációs helyéből a 4. intronnak megfelelő 1.-ben és az α-tubuliné 6 inzertációs helyéből a 6. intronnak megfelelő 3.-ban történt bővülés.[2]

Filogenetika

[szerkesztés]

Korlátozott mintavételen alapuló tanulmányok szerint a Physarales testvércsoportja, de több taxont hozzáadva a Physaralesre nézve parafiletikusnak bizonyult egy 2008-as tanulmányban, ahol a Lamproderma bizonyult a Physarales testvércsoportjának.[4] A Lamprodermát és a Comatrichát a 2000 előtti tanulmányok nem tudták elhatárolni, azonban egy 2011-es molekuláris tanulmány kimutatta, hogy a két nemzetség élesen elkülönül.[4]

Jelentőség

[szerkesztés]

A Stemonitis splendens tölgyeken súlyos kéregbomlás-betegséget okozhat súlyos kárt okozva például gombafarmokon.[12]

Evolúció

[szerkesztés]

Mianmari borostyánban 2019-ben mintegy 100 millió éves nyálkagomba-fosszíliát találtak Rikkinen et al., melyről megállapították, hogy a mai kozmopolita Stemonitis nemzetséghez hasonlít, így a sporokarpium morfológiáját legkésőbb a középső kréta óta változatlanként írták le, lehetséges magyarázatukként pedig az akár több évig tartó nyugalmi állapotba kerülési képességet adták meg. A Stemonitis morfológiai sztázisa a szél általi diszperzióhoz való adaptáció fennmaradását segítő erős környezeti szelekció bizonyítéka lehet. A fosszília a Stemonitis korára adható alsó becslésként használható.[7]

Domke több Stemonitis-sporokarpiumról számolt be 1952-ben.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j Leontyev DV, Schnittler M, Stephenson SL, Novozhilov YK, Shchepin ON (2019. március 1.). „Towards a phylogenetic classification of the Myxomycetes”. Phytotaxa 399 (3), 209–238. o. DOI:10.11646/phytotaxa.399.3.5. 
  2. ↑ a b c d García-Martín JM, Zamora JC, Lado C (2023. augusztus 23.). „Multigene phylogeny of the order Physarales (Myxomycetes, Amoebozoa): shedding light on the dark-spored clade”. Persoonia 51, 89–124. o. DOI:10.3767/persoonia.2023.51.02. PMID 38665983. PMC 11041899. 
  3. ↑ Nieves-Rivera AM, Stephenson SL (2004). „The occurrence of Stemonitis splendens (Myxomycota: Stemonitales) on Rhizophora mangle”. Caribb J Sci 40, 273–276. o. 
  4. ↑ a b c d e f g Fiore-Donno AM, Kamono A, Meyer M, Schnittler M, Fukui M, Cavalier-Smith T (2012. április 18.). „18S rDNA phylogeny of Lamproderma and allied genera (Stemonitales, Myxomycetes, Amoebozoa)”. PLoS One 7 (4), e35359. o. DOI:10.1371/journal.pone.0035359. PMID 22530009. PMC 3329430. 
  5. ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  6. ↑ Fiore-Donno AM, Novozhilov YK, Meyer M, Schnittler M (2011. augusztus 1.). „Genetic structure of two protist species (Myxogastria, Amoebozoa) suggests asexual reproduction in sexual amoebae”. PLoS One 6 (8). DOI:10.1371/journal.pone.0022872. PMID 21829662. PMC 3148230. 
  7. ↑ a b c d Rikkinen J, Grimaldi DA, Schmidt AR (2019. december 24.). „Morphological stasis in the first myxomycete from the Mesozoic, and the likely role of cryptobiosis”. Sci Rep 9. DOI:10.1038/s41598-019-55622-9. PMID 31874965. PMC 6930221. 
  8. ↑ Dahl MB, Shchepin O, Schunk C, Menzel A, Novozhilov YK, Schnittler M (2018. augusztus 3.). „A four year survey reveals a coherent pattern between occurrence of fruit bodies and soil amoebae populations for nivicolous myxomycetes”. Sci Rep 8. DOI:10.1038/s41598-018-30131-3. PMID 30076328. PMC 6076320. 
  9. ↑ Zhu X, Naicker O, Peng Z, Qi B, Wang Q, Li Y (2024. január 2.). „Distribution characteristics and diversity of myxomycetes in three parallel rivers in Yunnan, China”. PLoS One 19. DOI:10.1371/journal.pone.0293260. PMID 38165993. PMC 10760652. 
  10. ↑ Kessler D, Nachmias VT, Loewy AG (1976. május 1.). „Actomyosin content of Physarum plasmodia and detection of immunological cross-reactions with myosins from related species”. J Cell Biol 69 (2), 393–406. o. DOI:10.1083/jcb.69.2.393. PMID 944188. PMC 2109671. 
  11. ↑ Lian K, Furulund BMN, Tveita AA, Haugen P, Johansen SD (2022. október 8.). „Mobile group I introns at nuclear rDNA position L2066 harbor sense and antisense homing endonuclease genes intervened by spliceosomal introns”. Mob DNA 13. DOI:10.1186/s13100-022-00280-4. PMID 36209098. PMC 9548176. 
  12. ↑ Lee JH, Kim DR, Kwak YS (2014. szeptember 30.). „First Report of Stemonitis splendens Rostaf Causing Bark Decay of Oak Logs Used for Shiitake Cultivation in Korea”. Mycobiology 42 (3), 279–281. o. DOI:10.5941/MYCO.2014.42.3.279. PMID 25346606. PMC 4206795. 

További információk

[szerkesztés]