Stygimoloch

Stygimoloch
	Evolúciós időszak: 83,5–70,6 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N késő kréta
	A Stygimoloch koponyája oldalnézetből
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Öregrend:	Dinoszauruszok (Dinosauria);
Rend:	Madármedencéjűek (Ornithischia);
Alrend:	Cerapoda;
Csoport:	Marginocephalia;
Alrendág:	Pachycephalosauria;
Család:	Pachycephalosauridae;
Nem:	Stygimoloch; Galton & Sues, 1983
Fajok
	S. spinifer Galton & Sues, 1983 (típus);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Stygimoloch témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Stygimoloch témájú kategóriát.

A Stygimoloch (jelentése 'a Sztüx szarvas ördöge', a görög mitológiából ismert alvilági folyóra és fönicia alvilági istenére, Molochra utalva^[1]) a pachycephalosaurus dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta időszakban, mintegy 66 millió évvel ezelőtt élt. Jelenleg az Egyesült Államokban levő Hell Creek és a Lance Formációkból ismert, ahol kortársai, a Tyrannosaurus és a Triceratops maradványait is megtalálták.

A típusfajáról, az S. spiniferről, a brit gerinces őslénykutató, Peter Galton, és a Nemzeti Természetrajzi Múzeum (National Museum of Natural History) őslénykutatatója Hans-Dieter Sues készített leírást, 1983-ban.

Anatómia

Aránylag nagy méretű pachycephalosaurus volt, a koponyája nagyjából elérte a 46 centiméteres hosszúságot. Az észak-amerikai pachycephalosaurusok között csak a Pachycephalosaurus nőtt nagyobbra. A csoport többi tagjától eltérően a koponya kupolája aránylag kicsi, oldalról kissé lapított és körte formájú; e szokatlan testrész még elkülönült állapotában is könnyen megkülönböztethető a Pachycephalosaurus szélesebb és nagyobb kupolájától.

Míg a kupola mérete lecsökkent, a koponya díszítései a többi pachycephalosaurusénál jóval bonyolultabbá váltak. Az orrot rövid, kúpos szarvacskák borítják, a koponya hátsó sarkainál pedig egy-egy nagy, vastag, hátrafelé irányuló, 5 centiméter átmérőjű és 15 centiméter hosszúságú tüske található, amit két vagy három kisebb tüske vesz körül. A szokatlan díszítés funkciója ismeretlen. Még ha a többi pachycephalosaurusra jellemző is volt, hogy a fajtársak fejjel egymásnak rontottak (ami vita tárgyát képezi), a Stygimoloch kis kupolája arra utal, hogy ez a viselkedés nem volt fontos. Ehelyett a koponya díszítései jelzésre vagy talán önvédelemre szolgálhattak, esetleg az állatok a szarvasokhoz hasonlóan összeakaszkodtak velük. Ennél valószínűbb, hogy a hátsó szarvak célja az volt, hogy fájdalmat okozzanak az oldalirányú fejelés során.^[2]

Osztályozás

Lehetséges, hogy a pachycephalosaurusok közé tartozó Dracorex valójában a Stygimoloch vagy a Pachycephalosaurus alulfejlett kupolával és szarvval rendelkező, talán fiatal vagy nőstény példánya. A Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) 2007-es ülése ezt az elképzelést támogatta. Jack Horner, a Montanai Állami Egyetem (Montana State University) őslénykutatója a koponya elemzéséből származó bizonyítékot mutatott be, ami alapján lehetséges, hogy ez a dinoszaurusz a Stygimoloch fiatal formája. Emellett az általa összegyűjtött adatok azt jelzik, hogy a Stygimoloch és a Dracorex is a Pachycephalosaurus fiatal formái lehetnek.^[3]

Popkulturális hatás

Az állat az alábbi populáris tartalmakban tűnik fel:

Média:

Jurassic park 2: az elveszett világ. (1997-es film, forgatókönyvének alapja Michael Crichton Az elveszett világ című könyve.
Dínó (a Disney stúdió 2000-ben készített animációs filmje).
T-Rex Expressz (2009-2017 között a minimax-on sugárzott gyerekműsor).
Jurassic world 2: bukott birodalom (2018-as film).

Jegyzetek

↑ Stygimoloch. [2009. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
↑ Carpenter, Kenneth (1997). „Agonistic behavior in pachycephalosaurs (Ornithischia:Dinosauria): a new look at head-butting behavior” (pdf). Contributions to Geology 32 (1), 19–25. o. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
↑ Stokstad, Erik (2007). „SOCIETY OF VERTEBRATE PALEONTOLOGY MEETING: Did Horny Young Dinosaurs Cause Illusion of Separate Species?”. Science 18, 1236. o. DOI:10.1126/science.318.5854.1236. (Hozzáférés: 2009. október 2.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stygimoloch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Stygimoloch spinifer. Dino-World. [2010. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Stygimoloch. [2009. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)

[KC97-2] Carpenter, Kenneth (1997). „Agonistic behavior in pachycephalosaurs (Ornithischia:Dinosauria): a new look at head-butting behavior” (pdf). Contributions to Geology 32 (1), 19–25. o. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)

[3] Stokstad, Erik (2007). „SOCIETY OF VERTEBRATE PALEONTOLOGY MEETING: Did Horny Young Dinosaurs Cause Illusion of Separate Species?”. Science 18, 1236. o. DOI:10.1126/science.318.5854.1236. (Hozzáférés: 2009. október 2.)

[1]

[2]

[3]