A sujtás[1] ruhadíszítésre használt, lapos, 2- 6 mm szélességű zsinór, amelyet fonatolással állítanak elő. Eredetileg két különálló, párhuzamos fonalkötegből állt; ezek között látható volt a választóvonal. A 17. században jelent meg a magyar viseletben. Igazán népszerű a rokokó korszakában volt, amikor előszeretettel díszítettek sujtással mentéket és nadrágokat.[2] A szó egyes idegen nyelvekben is elterjedt (pl. a francia nyelvben a[3] soutache szó.) A Pallas nagy lexikona szerint "lapos zsinórzat, mellyel a magyar dolmányt, mentét, nadrágot kicifrázzák. Átvitt értelemben a. m. cikornya."[4]