![]() |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A matematikában a szöveges feladat kifejezést olyan feladatokra használják, melyekben lényeges információkat szöveges úton adnak meg matematikai kifejezések helyett.
Egy matematikai probléma a matematika nyelvén közölve:
Ugyanez a probléma szöveges feladatként feltéve:
A szöveges feladatra a helyes válasz Bubu 15 éves, míg a matematikaira B=15 (és A=35) lenne.
A szöveges feladatokat három szinten vizsgálhatjuk:
A szöveges feladatok mélyebb analizálását a szöveg nyelvi jellemzőinek vizsgálata (első szint), a matematikai logikai jellemzőinek vizsgálata (második szint) valamint a kifejezések mögötti relációk vizsgálata (harmadik szint) teszi lehetővé. Az első szinten a jellemzők között szerepelhet a szöveghez felhasznált szavak száma valamint a szavak átlagos hossza, míg a második kategóriában a változókat osztályozhatjuk előre megadott, ideiglenesen bevezetett és keresett változókra.
A szöveges feladatok gyakran tartalmaznak matematikai modellezést, melyben egy rendszerről kap információkat a diák és egy modellt kell kidolgoznia a megoldás megtalálásához. Például:
Ezek a példák nem csak arra ösztönzik a diákokat, hogy saját matematikai modelleket készítsenek, hanem a matematika iránti érdeklődés felébresztésére is alkalmasak. Az első példa ideális arra, hogy egy általános iskolásnak megtanítsuk a kivonást, ám egy gimnazista már lehet hogy könnyebben értelmezné és oldaná meg a második példát, ha így lett volna feltéve:
A szöveges feladatok igazi haszna tehát a matematikai kifejezések mögötti mélyebb értelem megértése.
A szöveges feladatok múltja igen nagy, már a babilóniaiak idejében is jelen voltak:
Az ókori egyiptomiak szintén használtak szöveges feladatokat, egy az ún. Rhind-papiruszon található:
A modern matematikai jelölés előtt minden matematikai feladatot szövegesen fogalmaztak meg.
Modernebb időkben az olykor feleslegesen zavarosnak tűnő szöveges feladatok nem egy szatiristát ihlettek. Gustave Flaubert például a következőket írta:
Megoldhatatlan feladatok néha az oktatásban is előfordulnak, amikor a szövegben megadott mennyiségekből nem lehet következtetni a kérdezett adatra. Hasonlóan, felbukkanhatnak feladatok, amelyek hasonlítanak egy már ismert megoldhatatlan feladatra. Mindezek számos hibalehetőséget rejtenek magukban. A gyerekek a megoldást keresve összefüggések nélküli számokkal végeznek műveleteket, ahelyett, hogy észrevennék az összefüggés hiányát. Ezt a német szakirodalom a fenti feladatra gondolva kapitányszindrómának nevezi.[1]
A Grenoble-i Institut de Recherche sur l’Enseignement des Mathématiques (IREM) másodikos és harmadikos gyerekeket vizsgált. 97 gyerekból 76 adott számszerű választ, megpróbálva kiszámítani a kapitány életkorát az azzal össze nem függő számokból. A kérdés: Egy hajón 26 juh és 10 kecske van. Hány éves a kapitány?[2]
Egy másik, hasonló kérdésben, ahol a kérdésben benne volt a válasz, szintén számolni kezdtek. Az idősebb gyerekek közül aránylag több kezdett valamilyen számításba. Egy kérdés így szólt: Egy 27 éves pásztornak 25 juha és 10 kecskéje van. Hány éves a pásztor?[3]
Egyes szerzők ezt úgy kommentálták, mint az oktatás kudarcát a kritikus gondolkodásra nevelésre. Mások arra mutatnak rá, hogy az oktatásban minden feladatnak van megoldása, és valamit válaszolni jobb, mint üresen hagyni a válasz helyét. Ezért megpróbálnak valami értelmesnek tűnő választ adni.[4]