Szagos párlófű

Szagos párlófű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rosoideae
Nemzetség: Párlófű (Agrimonia)
Faj: Szagos párlófű
Tudományos név
Agrimonia procera
Wallr.
Szinonimák
  • Agrimonia odorata auct. (non Mill.)
  • Agrimonia eupatoria subs. procera (Wallr.) Arrh. in Fries (1842)
  • Agrimonia eupatoria subs. odorata (Mill.) Hook.f. (1870)
  • Agrimonia glandulosa Simk. (1882)
  • Agrimonia leroyi Sennen (1928)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szagos párlófű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szagos párlófű témájú médiaállományokat és Szagos párlófű témájú kategóriát.

A szagos párlófű (Agrimonia procera) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő gyógynövény.

Megjelenése

[szerkesztés]

Akár 150 cm magasra is megnőhet, szára felálló. Erőteljes megjelenésű növény. Levelei szórt állásúak, félbeszárnyalt leveleinek széle fűrészes. Virágzata végálló fürt, virágai sárgák, kicsípett csúcsúak. A közönséges párlófűtől a kicsípett csúcsú szirmok, a szár egyféle hosszúságú szőrzete, a csak felső felében barázdált vacokkehely (hypanthium) (amely a közönséges párlófű esetében majdnem a tövéig barázdált), és az áltermések alakja különbözteti meg, amelyek harang alakúak. A teljes fajbizonyossághoz mindegyik bélyeg megvizsgálandó. Júniustól augusztusig virágzik. Termése júliustól októberig érik.

Előfordulása

[szerkesztés]

Európában szubatlantikus területeken, Magyarországon szórványosan fordul elő, bár újabban (1990 után) több élőhelyét is megtalálták. A Kőszegi-hegység, a Keszthelyi-fennsík, a Bakony, a Bükk-vidék mellett a Kisalföldön és a Mátrában is fellelhető.[1][2] Régebben szerepelt a magyarországi veszélyeztetett fajok listáján, de ez inkább adathiányra utalt. A közönséges párlófűnél némileg hűvösebb éghajlatot kedvel.

Elnevezése

[szerkesztés]

Több forrás említi az Agrimonia odorata Mill. nevet, mint az A. procera szinonimáját, azonban erről a névről az 1960-as években bebizonyosodott, hogy a kis-ázsiai A. repens L.-re vonatkozik. Helytálló szinonim nevei: A. odorata auct. (non Mill.), A. eupatoria subs. procera (Wallr.) Arrh. in Fries (1842), A. eupatoria subs. odorata (Mill.) Hook.f. (1870), A. glandulosa (Simk.) (1882) és A. leroyi Sennen (1928).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  2. ↑ A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]