Szató Kótoku
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Szató Kótoku | |
 | |
| Született | 1893. március 5. Jamagata prefektúra |
| Elhunyt | 1959. február 26. (65 évesen) |
| Állampolgársága |
|
| Foglalkozása | fegyveres erők tagja |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szató Kótoku (佐藤幸徳; Hepburn: Kōtoku Satō; 1893. március 5. – 1959. február 26.) a Japán Császári Hadsereg katonája, tábornoka. 1913-ban végzett a Katonai Akadémián. Szató részt vett a burmai hadjáratban, a Kohima elleni hadműveleteket irányította, mint a 31. japán gyalogos hadosztály parancsnoka. Ellenezte az 1944-es India elleni japán támadást, elsősorban az utánpótlási nehézségek és a csapatok gyenge felszereltsége miatt. A kilátástalan küzdelem miatt 1944. május 31-én visszavonta a 31. hadosztályt Kohima alól, ezt a hadvezetés hozzájárulása nélkül tette meg, ami elképzelhetetlen volt a japán hadseregben. A Kohima elleni ostrom után visszautasította, hogy harakirit kövessen el, mivel nem tartotta magát felelősnek a vereségben. Követelte, hogy vonják felelősségre Mutagucsit az 1944-es kudarc után, ezt azonban visszautasították. A hadvezetés utasítására orvosokkal vizsgáltatták meg, akik megállapították, hogy Szató elmebetegségben szenved, ezért nem képes vállalni a mártíromságot (az orvosi vizsgálatot Kawabe, a Burma Terület Hadseregcsoport vezetője indítványozta, aki el akarta kerülni a botrányt a mártíromság megtagadása miatt). 1944. november 23-án kényszerítették, hogy leszereljen és otthagyja a hadsereget.
