Szeniorátus

A szeniorátus (vagy szenioritás) olyan trónöröklési rend, amely szerint a patriarchális nagycsaládban a legidősebb, vezetésre alkalmas férfi tag örökölte a hatalmat: rendszerint az elhunyt bátyja, öccse vagy unokaöccse. A sztyeppei népeknél szokásos volt, az Árpád-ház tagjai esetében leginkább a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a primogenitúra.

A magyar történelemben

[szerkesztés]

KOPPÁNY:
Ősi joggal
Engem választ majd az ország,
Árpád népe, hej!
TORDA:
Ősi jognál
erősebb az ősi érdek,
Nem tudja senki, a harcunk majd hol dől el.

– Részlet az István, a király című rockoperából, Bródy János verse

A szeniorátust Magyarországon a hagyomány szerint Géza fejedelem törölte el. Halála után a szenioritás elvéből Koppány vezér uralma következett volna, és ez okozta a konfliktust Géza fiával, Istvánnal, aki viszont a primogenitúra elve alapján tartott igényt a trónra. A harcból, mint az közismert, István került ki győztesen.[1]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/tortenelmunk/item/2622-t%C3%B6rt%C3%A9nelmi-paradoxonjaink-b%C3%A9kly%C3%B3j%C3%A1ban
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!