Szente | |||
Árpád-kori eredetű műemlék római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Nógrád | ||
Járás | Rétsági | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Illés Kálmán (független)[1] | ||
Irányítószám | 2655 | ||
Körzethívószám | 35 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 280 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 41,7 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 7,53 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 58′ 03″, k. h. 19° 16′ 60″47.967569°N 19.283269°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 03″, k. h. 19° 16′ 60″47.967569°N 19.283269°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szente témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szente község Nógrád vármegyében, a Rétsági járásban.
A Cserhátban található a Balassagyarmati-medence déli részén a 348 m magas Cserhát csúcs alatt. A legközelebbi települések: Debercsény, Kétbodony.[3]
A megközelítés leírása a jelenleg megtalálható Google Térkép-műholdfelvételekkel és MÁV-START Zrt., Volánbusz menetrendekkel egyezően készült.
Neve a Zentech személynévből eredeztethető, melynek jelentése szentéletű, vallásos ember.
Árpád-kori település. IV. Béla király egy 1255-ben kelt okiratban Vadkert határait ismertetve sorolja fel Csesztve, Szátok és Szente településeket. 1321-ben a váci káptalan már "posesio Scenteheh" néven említi. 1383-ban a tereskei Benedek rendi apátság birtokainak leírásában sorolja ismét egy oklevél.
1416-ban a Kazai Kakas család lett a falu birtokosa. 1472-ben már az a Szabó család uralja Szentét, akinek Szabó Mihály nevű képviselője 1498-ban a szentei és más környékbeli birtokát Werbőczy István jogtudósnak, a későbbi nádornak ajándékozza, akit II. Ulászló király parancsára a sági konvent iktatott be. Werbőczy a környéken fekvő, Szentei Sebestyén tulajdonát képező birtokrészeket is megszerzi. A nyugodt környezet alkalmas az alkotó tevékenységre, amelyet a jogtudós ki is használ, miután II. Ulászló megbízást ad neki egy magyar összefoglaló jogi mű megírására, melyet a magyar történelem és jogtörténet "Werbőczy Hármaskönyv"-ként tart a későbbiekben számon. A Hármaskönyvet 1514 novemberében a király jóváhagyta, s így törvénykönyvként kezdték alkalmazni. Ez a törvénykönyv újraszabályozta a jobbágyság és a nemesség viszonyát, meghatározta a kötelező szolgáltatásokat, valamint rendelkezett az 1514-es Dózsa György-féle parasztfelkelésben részt vettek megbüntetéséről.
1559-ben a falu 19 házzal adózott a töröknek, míg 1562-ben a szécsényi szandzsákhoz tartozott, s abban az évben 16 adóköteles háztartást írtak össze. 1623-ban Nógrád vármegye a török rabság dúlását, rombolását felmérve 181 432 rhenus, azaz rajnai forint kárt állapít meg, amiből Szente település 350 forintot szenvedett el. Ebben az időszakban egy jobbágytelek értéke - házzal, gazdasági épületekkel, szerszámokkal, járművekkel, állatokkal és földdel együtt nagyjából 70 forint körül alakult. 1633-ban, amikor a falu a váci nahije része volt, mindössze két háztartással szerepelt az adózók nyilvántartásában, a püspöki tizedjegyzékben pedig árenda nélkül jelent meg. A 17. század közepén egy ideig lakatlan a település, a következő század elején, 1715-ben 11 portát írtak össze. 1720-ban adómentességet élvezett, mint nemes község, ám ezt a rangot néhány évvel később elvesztette és jobbágyközség lett.
A 18. századtól a Gerhardok, Révayak, Batshádyak, Bocskádyak, Dobóczyak, Gyurcsányak, Podhorszkyak, Debéczkyak, Padhosskyak, Hódossyak voltak birtokosok, később pedig a Nedeczky és Koós családok, majd a 20. század fordulója körül a Prajnerek, Schuszdeckek a nagyobb birtokosok Szente térségében.
Szente a 21. században az idegenforgalomból, valamint a környező termőföldek hasznosításából, eladásából él meg. Az idegenforgalom fellendítésére több projekt is indult, amelyekről tájékozódni lehet a község honlapján.[4]
A településen 1999. június 13-án időközi polgármester-választást tartottak, aminek oka még tisztázást igényel, de az előző polgármester nem indult el rajta.[8]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 329 | 328 | 322 | 286 | 294 | 293 | 280 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[14]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,3%-a magyarnak, 0,9% cigánynak, 1,2% ukránnak mondta magát (2,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 86,9%, református 2,1%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 1,2%, felekezeten kívüli 2,1% (7,1% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 94,6%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,3% románnak, 2,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 59,2% volt római katolikus, 1,7% református, 1% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,3% egyéb keresztény, 1,4% egyéb katolikus, 4,4% felekezeten kívüli (29,9% nem válaszolt).[16]
(Földünk térképeken) Felelős kiadó: Vajda Béla: Világatlasz országlexikonnal. TOPOGRÁF Térképészeti Kft. 3.javított kiadás. Nyíregyháza: NYÍR-KARTA Bt. 2005. ISBN 978-963-9618-01-5 23. K2