A szentek ismertetőjegyei vagy attribútumai a kereszténységben azok a külső jegyek, amelyek alapján egy ábrázolt szent azonosítható. A kereszténység a kezdetektől gyakran használ szimbólumokat.[1] Minden szentnek megvan a maga története és sokakat közülük az e történethez kapcsolódó képi jegyek, ikonok segítenek felismerni. Ezen jegyeket a művészettörténetiikonográfia tanulmányozza. Helytől és időtől függően a felhasznált jegyek változhattak. A keleti kereszténység művészetében például gyakrabban használtak névfeliratokat, így ott a szimbólumoknak kisebb volt a szerepe. A prominens szentek közül egyeseket, mint Szent Péter vagy János evangélista, arctípusuk is megkülönböztethet, ahogy Jézust is. A későbbi szenteket, akiknek már ismerjük az arcát, szintén. Vannak általánosabb jelentésű jegyek is, például a mártírok gyakran pálmaágat visznek.
Az ikon azonosítja az adott szentet és felidézheti történetét is. Az alábbi lista a felhasznált ismertetőjegyek egy részét tartalmazza.
feszület, pálmaág, öt csillagból álló csillagkoszorú, birétum, titoktartásra utaló gesztusok és tárgyak (száj elé emelt mutatóujj, nyelv, lakat, boríték)
Bencés apácaruha; fején kis korona; feje felett glória, jobb tenyerében a bencés regulakönyv, ezen egy üvegecske; bal kezében pásztorbot, és ennek csigája alá erősítve egy selyemkendő függ
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
