Szergej Grigorjevics Jeliszejev
| Szergej Grigorjevics Jeliszejev Сергей Григорьевич Елисеев | |
| Született | 1889. január 13. Szentpétervár |
| Elhunyt | 1975. április 13. (86 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia (1931-től) |
| Nemzetisége | orosz |
| Házastársa | Vera Petrovna |
| Gyermekei | Nikita Elisséeff (1917–1997) Vadime Elisséeff (1918–2002) |
| Szülei | Grigoriy Grigorievich Eliseev |
| Foglalkozása | sinológus, japanológus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Francia Becsületrend |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szergej Grigorjevics Jeliszejev (Сергей Григорьевич Елисеев; francia neve: Serge Elisséeff; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Yè Lǐsuí; magyar népszerű: Je Li-szuj; hagyományos kínai: 葉理綏; egyszerűsített kínai: 叶理绥) Szentpétervár, 1889. január 13. – Párizs, 1975. április 13.) orosz–francia sinológus, japanológus.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Jeliszejev 1907-ben a Berlini Egyetemen kezdte meg tanulmányait a Seminar für Orientalischen Sprachenen („Keleti nyelvek szemináriuma”). A japán nyelv és történelem mellett Wilhelm Grube és Otto Franke irányításával kínaiul is elkezdett tanulni. Egy évvel később, 1908-ban iskolát váltva Japánban utazott, és tanulmányait a Tokiói Birodalmi Egyetemen folytatta. 1912-ben diplomázott a híres haiku-költőről, Basóról írt diplomamunkájával. Ezt követően ugyanitt kínai és japán festészetet, japán történelmet tanult és Ihara Szaikaku drámáit tanulmányozta. Rendkívüli módon érdekelte a japán színjátszás kabuki műfaja, ezért szabadidejében kabuki táncleckéket vett. Ugyan csak Japánban magánúton kínaiul is tanult egy mandzsu származású tanártól. 1913 elején személyesen találkozott az utolsó Tokugava-sógunnal, Tokugava Josinobuval, és megismerkedett a híres japán íróval Nacume Szószekivel is.
1917-től 1930-ig a párizsi Sorbonne japán nyelv professzoraként tevékenykedett, közben 1921-től 1929-ig a párizsi japán nagykövetség főtolmácsaként is dolgozott. 1931-ben megkapta a francia állampolgárságot, majd 1932-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol a Harvard Egyetemen kínait és japánt tanított. 1933–1934-ben Franciaországba visszatérve az École pratique des hautes études igazgatói feladatát látta el, majd 1934-ben ismét az Egyesült Államokba utazott, ahol a Harvard Egyetemen professzori státusszal várták. Jeliszejev lett a Harvard-Yenching Intézet első igazgatója. 1936-ban megalapította a Harvard Journal of Asiatic Studies című orientalisztikai szakfolyóiratot, amelynek 1957-ig szerkesztője volt. 1957-ben visszatért a Sorbonne-ra.
Főbb művei
[szerkesztés]- La peinture contemporaine au Japon (1923)
- Neuf nouvelles japonaises (1924)
- Le théâtre Japonais (kabuki) (1932. Alexandre Iacovleffel)
- Elementary Japanese for university students (1941)
- Elementary Japanese for college students (1944)
- Selected Japanese texts for university students (1944)
- Japan : frühe buddhistische Malereien (1959)
Megjegyzések
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Baxter, Glen W. (1975). „Serge Elisséeff: 1889–1975”. Harvard Journal of Asiatic Studies 35, 12–13. o. JSTOR 2718789.
- Nussbaum, Louis-Frédéric and Käthe Roth. (2005). Japan encyclopedia. Cambridge: Harvard University Press. 10-ISBN 0-674-01753-6; 13-ISBN 978-0-674-01753-5; OCLC 58053128
- Reischauer, Edwin O. (1957). „Serge Elisséeff 英利世夫先生小傳”. Harvard Journal of Asiatic Studies 20, 1-35. o. JSTOR 2718519.
- Rogala, Joseph. (2001). A Collector's Guide to Books on Japan in English: A Select List of Over 2500 Titles. London: Routledge.
- West, Philip. (1976). Yenching University and Sino-Western Relations, 1916-1952. Cambridge: Harvard University Press.
- Zurndorfer, Harriet Thelma. (1995). China Bibliography: A Research Guide to Reference Works About China Past and Present. Leiden: Brill Publishers. 10-ISBN 90-04-04487-6; 10-ISBN 90-04-10278-7; 13-ISBN 978-90-04-10278-1 (cloth) [reprinted by University of Hawaii Press, Honolulu, 1999. 10-ISBN 0-8248-2212-9; 13-ISBN 978-0-8248-2212-5 (paper)
