Sziklacsörgőkígyó | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Crotalus lepidus Kennicott, 1861 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Sziklacsörgőkígyó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sziklacsörgőkígyó témájú médiaállományokat és Sziklacsörgőkígyó témájú kategóriát. |
A sziklacsörgőkígyó (Crotalus lepidus) a viperafélék családjába tartozó kígyófaj. Mexikó középső és északi részén, valamint az Egyesült Államok délnyugati határvidékén él.
A sziklacsörgőkígyó ritkán haladja meg a 80 cm-es hosszúságot, de teste meglehetősen vaskos. Feje nagy és a nyaktól jól elkülönül. Szemeiben a pupillák függőleges rés alakúak. A többi csörgőkígyóhoz hasonlóan farka végén szaruból álló csörgőt visel, amely minden vedlésnél újabb szegmenssel hosszabbodik. Kora azonban nem állapítható meg biztonsággal a csörgő alapján, mert letörhetnek belőle darabok és évei száma nem feltétlenül egyezik meg a vedlések számával.
Alapszíne változatos lehet, többnyire megegyezik a környezetében található sziklás árnyalatával. A mészkőben gazdag vidékeken élő csörgőkígyók világosszürkék, ritkásan elhelyezkedő, keskeny, sötétszürke keresztsávokkal. A nagyobb tengerszint fölötti magasságon honos kígyók általában sötétebbek. A Davis Mountains foltos szikláin a csörgőkígyók alapszíne rózsaszínesebb és egyöntetű sávok helyett sötétszürke pöttysorokat viselnek.[1]
Az Egyesült Államokban Arizonában, Új-Mexikó déli részén és Délnyugat-Texasban; Mexikóban Kelet-Sonorában, Chihuahuában, Durangóban, Kelet-Sinaloában, Zacatecasban, Kelet-Nayaritban, Észak-Jaliscóban, Aguascalientesben, San Luis Potosi és Nuevo Leon nyugati felén, Coahuilában és Délnyugat-Tamaulipasban él.
Sziklás lejtőkön, hegyoldalakon, kőbányákban fordul elő, ahol rejtőszínével jól beolvad a környezetbe. Nem agresszív kígyó, ha veszélyt (pl. közelgő embert) érzékel, igyekszik elrejtőzni. Többnyire csak akkor mar, vagy akár csörgeti a farka végén lévő csörgőjét, ha megpiszkálják, hozzáérnek. Főleg kirándulókat mar meg, akik véletlenül rálépnek, vagy lábukkal súrolják. Mérgük elsősorban hemotoxinokat, kisebb mértékben neurotoxinokat tartalmaz. Marásuk polivalens vakcinával jól kezelhető.
A sziklacsörgőkígyó éjjel aktív, ilyenkor vadászik kisemlősökre, gyíkokra, esetenként békákra. Hűvösebb időjárás esetén aktívabbak a többi csörgőkígyófajnál.
Tavasszal párzanak és a nőstény négy hónappal később hat-nyolc ivadékot hoz a világra. A többi viperához hasonlóan nem tojásrakók, a megtermékenyített tojások a nőstény testében fejlődnek ki. Az újszülött kígyók szüleik kicsinyített másai és három év alatt lesznek ivarérettek.
Sziklacsörgőkígyókat a világ számos állatkertje tart és helyenként állatkereskedésben is kaphatóak; a terraristák kedvelik szelíd természete és változatos színezete miatt. Ezek többnyire vadon elfogott példányok, fogságban csak ritkán szaporodik.
Alfaj | Leíró | Magyar név | Elterjedés |
---|---|---|---|
C. lepidus klauberi | Gloyd, 1936 | Csíkos sziklacsörgőkígyó | Arizona, Új-Mexikó, Texas, Mexikóban Jaliscótól délre |
C. lepidus lepidus | Kennicott, 1861 | Foltos sziklacsörgőkígyó | Új-Mexikó, Texas, Mexikóban Chihuahua állam |
C. lepidus maculosus | W. Tanner, Dixon & Harris, 1972 | Durango Rock-i csörgőkígyó | Mexikó (Durango, Sinaloa, Nayarit, Jalisco) |
C. lepidus morulus | Klauber, 1952 | Tamaulipasi sziklacsörgőkígyó | Mexikó (Keleti-Sierra Madre) |
A sziklacsörgőkígyó a Természetvédelmi Világszervezet Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Bár egyes populációi nem nagy létszámúak, nagy területen elterjedt, egyedszáma 10-100 ezer között van és jelentősebb csökkenést nem figyeltek meg. Élőhelyét útépítés, településfejlesztés, bányászat fenyegetheti. Új-Mexikó államban veszélyeztetett fajként van nyilvántartva.