Szinyér

Szinyér (Svinice)
Szinyér zászlaja
Szinyér zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1337
PolgármesterKondás Magdolna
Irányítószám076 37
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség216 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség44 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület5,26 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 27′ 30″, k. h. 21° 52′ 50″48.458333°N 21.880556°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 30″, k. h. 21° 52′ 50″48.458333°N 21.880556°E
Szinyér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szinyér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szinyér (szlovákul: Svinice) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Királyhelmectől 9 km-re, északnyugatra fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A pápai tizedjegyzékben a Zyner, Zynyer nevet tüntetik fel. A következő századokban a leírt név némileg változik, de a kiejtés vélhetően változatlan maradt. A 18. század második felétől Szinyér. Ezt a nevet 1948-ig megőrizte a falu és a név csak ekkor esett áldozatául a szlovákosítási hullámnak. Az új szlovák nevet a sertés jelentésű szóból származtatták, ami teljesen önkényes, hiszen semmilyen hagyomány nem indokolja. Ha a szlovákosítók kicsit utánajárnak, akkor arra jönnek rá, hogy más módon is választhattak volna nevet. A Szinyér szó ugyanis keleti szláv eredetű és összefügghet a Tice valamely szürke vagy kék erével (szinyij, szinyoje).

Története

[szerkesztés]

Területén honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel, ez a falu korai magyar betelepülését bizonyítja. Mivel azonban neve szláv eredetűnek tűnik, valószínűleg első lakosai még szlávok lehettek. Már 1311-ben feltűnik itt egy „Scynereg” név, mely 1319-ben „Sciner” alakban megismétlődik, ezek forrásai azonban még nem említik egyértelműen mint települést. A falut az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék „Zyner”, „Zynyer” alakban említi először. 1444-ben „Zwyner” néven szerepel korabeli forrásban. Helyi nemes családok birtoka volt. 1557-ben a Perényiek 4 portát bírtak a településen. 1712-ben a kuruc háborúk és a nagy pestisjárvány után 6 elhagyott és 2 lakott háza volt. 1773-ban már egyértelműen mai magyar nevén „Szinyér” alakban említik. 1787-ben 32 házában 250 lakos élt.

1796-ban Vályi András ezt írja róla: „SZINYÉR. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Rádhoz nem meszsze; határja is ollyan, mint Rádé, réttye kevés, hanem némelly szükségeit tóldgya az Eszenkei pusztából.”[2]

1828-ban 57 háza volt 433 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 19. században a Semsey és Liszy családok birtokolták. A falu később is megőrizte mezőgazdasági jellegét.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szinyér, magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrogközben, 141 r., 77 gör. kath., 120 ref., 9 zsidó lak. Szántófölde 410 hold, s bő termékenységü. F. u. Sós, Tiszta s m. Ut. p. Ujhely.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szinyér, magyar kisközség a Bodrogközön. 65 háza van, 335 lakossal, kiknek nagyobb része római katholikus. Postája Rad, távírója Királyhelmecz, vasúti állomása Perbenyik. A Szinyéri család ősi fészke és névadó községe. A hagyomány szerint várkastélya is volt, melynek azonban ma már nyoma sincsen. 1419-ben Cseke Györgyöt és Imreghi Andrást iktatják „Szynyr” birtokába. 1446-ban a Csebiek zálogos birtoka. 1458-ban Palóczi Lászlót s 1478-ban Czékei Jánost iktatják „Zinyir” némely részeibe, 1510-ben pedig Dobó Zsófiát, Eödönffi Pétert, Gerendi Lászlót, Bánffi Pétert és Czékei II. Jánost. Ez időben a Tárczaiak is birtokosai, kiket 1551-ben a Dobók követnek. 1598-ban Barkóczy László, Soós István és Kristóf, Vinnay Kristóf és Melith Pál, 1774-ben Tiszta János, Soós László és Szikszay Boldizsár a földesurai. Később kizárólag a Soósoké. Most Liszy Ede örököseinek és Fröhlich Ágostonnak van itt nagyobb birtokuk. Nevénél fogva említésre méltó a Törökliget dűlő.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 344-en, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 237 lakosából 221 magyar és 19 cigány.

2011-ben 234 lakosából 208 magyar és 21 szlovák.

2021-ben 216 lakosából 186 magyar (86,11%), 30 szlovák nemzetiségű.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt hunyt el 1812-ben Szirmay Antal táblai ülnök, Zemplén vármegye követe, földrajzi író, helytörténész, levéltáros, politikai író.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Református temploma 1993-ban épült.
  • Római katolikus temploma a 20. század második felében készült.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
  5. ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 30.)

További információk

[szerkesztés]