A szociális gazdaság gazdasági szektora a makroökonómia hiányosságaira válaszul jött létre, célja a hagyományos munkaerő-piaci politikákban hátrányos helyzetűnek tekintett emberek integrálása. Sok tekintetben átfedésben van a civil szektorral, ami az öntevékeny, nonprofit csoportosulásokat jelenti.
A gazdaságokban foglalkoztatáspolitikai szempontból három különböző szektor különböztethető meg:
Némely esetben egy negyedik szektorra, az „informális szektorra” is hivatkoznak, amelyben informális cserék valósulnak meg családokon belül illetve barátok között.
A szociális gazdaság meghatározására a Köztulajdonú, Szociális és Szövetkezeti Gazdaság Nemzetközi Kutató- és Tájékoztatóközpontja (CIRIEC) 2007 novemberében az alábbi megfogalmazást javasolta az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére:
Azon magán jellegű, formális keretek között szervezett vállalkozások csoportja, melyek döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkeznek, és amelyeket tagjaik szükségleteinek piacon keresztül, áruk előállítása, szolgáltatásnyújtás, illetve biztosítás és finanszírozás nyújtása révén történő kielégítése érdekében hoztak létre, továbbá amelyek esetében a döntéshozatal, valamint bárminemű nyereség és többlet tagok közötti elosztása nem kapcsolódik közvetlenül a tagok által befektetett tőkéhez, illetve befizetett díjhoz, és amelyek esetében minden tag egy szavazattal rendelkezik. A szociális gazdaság továbbá magában foglal olyan magán jellegű, formális keretek között szervezett, döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkező szervezeteket, amelyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak háztartások részére, és amelyeknek esetleges nyereségtöbbletét nem sajátíthatják ki az őket létrehozó, ellenőrző vagy finanszírozó pénzügyi szereplők.[1]
A szociális szektor három alkategóriára osztható:
A szociális gazdaságot a közösségi-, önkéntes- és szociális vállalkozási szektor gazdasági aktivitása jelenti. A gazdasági aktivitás – mint minden más gazdasági szektorban – foglalkoztatást, pénzügyi tranzakciókat, vagyongazdálkodást, nyugdíjügyeket, kereskedelmet stb. jelent.
A szociális gazdaságot általában az új és innovatív megoldások megvalósításának igénye fejleszti saját tevékenységi területükön (legyen az társadalmi, gazdasági vagy környezeti jellegű) illetve tagjaik és ügyfeleik olyan igényeinek sikeres kielégítése vezérli, amelyeket a magán- és a közszféra egyaránt elégtelenül, vagy egyáltalán nem kezel.
Általános nézet, hogy nonprofit céljainak elérése érdekében alkalmazott megoldásaival a szociális gazdaság határozott és értékes szerepet játszik egy erős, fenntartható, virágzó és befogadó társadalom felépítésében.
A sikeres szociális gazdasági szervezetek jelentős szerepet játszhatnak sok kulcsfontosságú kormányzati cél megvalósulásának elősegítésében azáltal, hogy: