Szomor | |||
A településközpont a templom felől nézve | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Komárom-Esztergom | ||
Járás | Tatabányai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kovács Gergely (független)[1] | ||
Irányítószám | 2822 | ||
Körzethívószám | 34 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1087 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 78,56 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 13,2 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 35′ 35″, k. h. 18° 39′ 48″47.593050°N 18.663289°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 35″, k. h. 18° 39′ 48″47.593050°N 18.663289°E | |||
Szomor weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szomor témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szomor (németül Somor) község Komárom-Esztergom vármegyében, a Tatabányai járásban.
A Gerecse hegység és a Zsámbéki-medence között fekszik, Gyermelytől 3, Máriahalomtól 6, Epöltől, Zsámbéktól és Bajnától egyaránt 8-8, Esztergomtól 27, Tatabányától 24 kilométer távolságra. Bajnával és Zsámbékkal az 1105-ös, Gyermellyel és azon túl Tarjánnal az 1123-as út, Somodorpuszta nevű különálló településrészével (és azon át Máriahalommal) pedig egy számozatlan alsóbbrendű mellékút kapcsolja össze.
A település és vidéke már ősidők óta lakott helynek számít, környékén szinte minden idetelepedett nép, kultúra nyomára rátaláltak. A községhez tartozó Somodorpuszta helyén az 1800-as években egy majdnem teljes négykerekű római kocsit találtak, amely a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
A település nevének első ismert említése 1269-ből került elő, Zumur alakban.
Az 1200-as években két faluból állt, az egyik Simon fia Chak birtoka volt, a másik részt 1269 előtt Pousa fia Endre bírta, s ezt halála után rokonai, Őrseji Chepan és András (Őrsej elpusztult szomszédos falu volt) nővére hitbére fejében átadták Besenyei Moch-nak, a veszprémi püspök szerviensének, és ezt a szomszédos őrseji és epeli nemesek előtt elhatárolták.
Egy 1327 évi oklevél szerint Szomori Bench fia Tyba, Symeg-i (Sümegi) kétekényi földjét eladta a veszprémi püspöknek. (Symeg ma faluhely Epöl határában délkeletre Benchyvár néven, mely elnevezés az egyik egykori birtokos, Szomory Bench nevét őrzi.)
Itt volt található volt Somod is, mely a 13. században többnyire a szomszédos Symeg (Sümeg) faluval együtt szerepel, egy 1244. évi oklevélkivonatban tűnik fel, ekkor egy része gazdát cserélt. Somodor ma külterületi településrész Szomor határában északkeletre, Somodorpuszta néven. (Nem tévesztendő össze a Somogy vármegyei Somodorral, illetve Somodorpusztával!)
Szomor határában a korabeli iratok még az 1200-as években említik a régi, rómaiak által épített nagy utat:"…de ZUMUR iuxta MAGNAM VIAM qua itur Albam…".
A falu birtokosai a későbbiekben a Pázmándy családbeliek voltak. A törökök pusztává tették a falut, de az újjáépült, s az 1760-as évekig nagyrészt református magyarok lakták. A település új földesura, Sándor gróf ezt követően a református magyar lakosság helyébe katolikus svábokat telepített.
A 19. században a falu birtokosa a gróf Sándor család, gróf Sándor Móricz leánya, Metternich hercegné és Kézdi-Vásárhelyi Imre. Kézdi-Vásárhelyi a település híres orvosa, régész és humanista volt, akinek a település környékén talált tárgyakból híres régészeti gyűjteményt állított össze, többek között egy teljes bronz kovácsműhelyt, valamint több domborműves és feliratos sírkövet adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Róla nevezték el a község általános iskoláját is, amely a volt kastélyában működik.
A falu szomorú eseménye volt az 1946-os kitelepítés, ekkor a községben élő német anyanyelvű családok közel 90 százalékát költöztették kényszerrel Németországba.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1067 | 1056 | 1051 | 1061 | 1100 | 1093 | 1087 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,5%-a magyarnak, 0,4% horvátnak, 10,9% németnek, 0,8% románnak, 0,4% szerbnek, 0,3% szlováknak, 0,2% ukránnak mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,9%, református 8,6%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,3%, izraelita 0,3%, felekezeten kívüli 9,8% (28,4% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 92,6%-a vallotta magát magyarnak, 6,5% németnek, 0,4% ukránnak, 0,3% románnak, 0,3% cigánynak, 0,2% szlováknak, 0,2% horvátnak, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek, bolgárnak és ruszinnak, 4,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35,5% volt római katolikus, 9,7% református, 0,8% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1,7% egyéb keresztény, 1,6% egyéb katolikus, 14% felekezeten kívüli (36,4% nem válaszolt).[12]