Szélesszárnyú tarlósáska

Szélesszárnyú tarlósáska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Chorthippus
Tudományos név
Chorthippus apricarius
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szélesszárnyú tarlósáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szélesszárnyú tarlósáska témájú médiaállományokat és Szélesszárnyú tarlósáska témájú kategóriát.

A szélesszárnyú tarlósáska (Chorthippus apricarius) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A szélesszárnyú tarlósáska testhossza a hím esetében 13-15 mm, a nőstény 17-21 mm. Kis termetű, karcsú alkatú faj. Alapszíne a szürkésbarnától az okkersárgáig terjed, kevés kontrasztos rajzolattal. A torpajzs oldalélei szögben befelé megtörnek. A hallónyílás ovális, 2-3-szor hosszabb, mint amilyen magas. A hímek szárnya a hátsó térdig ér vagy kissé meghaladja azt és a széles mediális mezőben jellegzetes létrás erezet látható. A nőstények szárnya nem éri el a térdet. A szárnyak okkersárgák vagy üvegszerűen attetszőek, és gyakran szabálytalan sötét foltokkal borítottak a felső oldalon és a középmezőben

Ciripelése kb. 10 méterre hallatszik el. Éneke egy induló, egyre gyorsuló mozdonyra emlékeztet. Egy strófa 10-30 másodpercig tart.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A nőstény a bolygó tarlósáskához hasonlít, de ott a torpajzs élei csak befelé hajlanak, nem törnek meg. Összetéveszthető még a hangos hegyisáskával, a zengő tarlósáskával, a közönséges tarlósáskával és a halk tarlósáskával is.

Elterjedése

[szerkesztés]

Eurázsia mérsékelt övi régióiban honos, a Pireneusoktól egészen Észak-Kínáig. A Brit-szigetekről és Olaszország nagy részéről hiányzik, de Dél-Skandináviában és a Balkánon megtalálható. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken sokhelyütt megtalálható, de nem gyakori.

Életmódja

[szerkesztés]

Magas füvű üde rétek, erdőszegélyek, sztyepprétek, útszélek, parlagok lakója, ahol a növényzet viszonylag magas és zárt.

Kifejlett egyedeivel június közepétől októberig végéig találkozhatunk. A nőstény a homokos, laza talajba rakja petéit, lehetőleg növényzet nélküli helyen, pl vakondtúrásba vagy régi hangyabolyba. Az áttelelő petékből május közepén kelnek ki a lárvák, amelyek négyszer vedlenek.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]