Szürkebocskorú selyemgomba

Szürkebocskorú selyemgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Amanitaceae
Nemzetség: Amanita
Tudományos név
Amanita submembranacea
(Bon) Gröger, 1979
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürkebocskorú selyemgomba témájú médiaállományokat és Szürkebocskorú selyemgomba témájú kategóriát.

A szürkebocskorú selyemgomba (Amanita submembranacea) a galócafélék családjába tartozó, Európában honos, fenyvesekben és lomberdőkben élő, nyersen mérgező gombafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A szürkebocskorú selyemgomba kalapja 6-10 cm széles, alakja fiatalon tojásdad, majd kúpos-domborúvá válik, idősen laposan kiterül, közepén kis púppal. Felszíne sima. Széle kb. a kalap sugarának harmadáig erősen bordázott. Színe szürkésbarna, olívbarna, fiatalon a széle észrevehetően halványabb. Burokmaradványok általában nincsenek, vagy szabálytalanok.

Húsa puha, fehér vagy kissé sárgás, sérülésre nem változik. Íze és szaga nem jellegzetes.

Közepesen sűrű lemezei szabadon állnak, a nagyszámú féllemez rövid és egyenlőtlenül eloszló. Színük fehéres, öregen szürkés vagy barnás árnyalatú.

Tönkje 10-15 cm magas és 1-1,5 cm vastag. Alakja fiatalon közepesen robusztus, később karcsú, lefelé szélesedő; idősen üregesedik. Színe eleinte fehér, később kalapszínű, kígyóbőrszerű mintázottsággal. Gallérja nincs. Bocskora közepesen fejlett, a tönktől elváló, kívül szürke.

Spórapora fehér. Spórája kerekded, inamiloid, mérete 9-13 x 10-13 µm.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A rőt selyemgomba (vöröses, széle felé világosodó kalap; rozsdabarna, nagy foltos bocskor; nem mintázott tönk), a szürke selyemgomba vagy a sárgásbarna selyemgomba hasonlíthat hozzá.

A szürkebocskorú selyemgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
nyersen mérgező
Életmód
Tráma
Spórapor

mikorrhizás

lemezes

fehér
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

vagy púpos

szabadon állók

bocskoros

Elterjedése és termőhelye

[szerkesztés]

Európában honos. Magyarországon nem gyakori.

Savanyú talajú hegyvidéki fenyvesekben, ritkábban bükkösökben fordul elő. Nyártól kora őszig terem.

Nyersen mérgező, alapos sütés vagy főzés után ehető.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]