Sároskőszeg

	Sároskőszeg (Kysak)
; Sároskőszeg címere	; Sároskőszeg zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Kassa-környéki
Rang	község
Első írásos említés	1335
Polgármester	Ľubomír Krajňák
Irányítószám	044 81
Körzethívószám	055
Forgalmi rendszám	KS
	Népesség
Teljes népesség	1469 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	132 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	256 m
Terület	10,86 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 51′ 30″, k. h. 21° 13′ 00″48.858333°N 21.216667°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 30″, k. h. 21° 13′ 00″48.858333°N 21.216667°E
	Sároskőszeg weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sároskőszeg témájú médiaállományokat.
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Sároskőszeg (szlovákul: Kysak) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.

Fekvése

Kassától 16 km-re északra, a Hernád jobb partján fekszik.

Története

Kőszeg egykori várát az Aba nembeli Somosi György fiai, Péter és János építtették kevéssel 1304 előtt. 1368-ig „Somos” néven szerepelt, 1378-ban újjáépítették. 1440-ben Giskra bevette és leromboltatta.

A falut 1335-ben „villa Kuzek” néven említik először, Somosi György birtokaként. 1427-ben 15 portát számláltak faluban, 1567-ben 4 és fél portája volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KŐSZEG. Kisak. Tót falu Sáros Várm. földes Urai G. Szirmay, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Ládnanak szomszédságában, mellynek filiája, határjában mind azon javai vannak, mint Trechonak.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kőszeg, (Kisak), Sáros vmegyében, tót falu, a Hernád mellett: 113 kath., 258 evang. lak. Erdeje roppant és szép. Az itteni kath. fil. egyházban van egy harang, melly igen szép hangjáért nevezetes. F. u. Kassa. Ut. p. Böki.”^[3]

A trianoni diktátumig Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott.

1944 szeptemberében harcok folytak a területén a német csapatok és a partizánok között. 1944. december 20-án a vasútállomást bombatámadás érte, amely négy nappal később megsemmisült. A falu épületeinek 70%-a pusztult el a harcokban.

Népessége

1880-ban 432 lakosából 23 magyar és 361 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 439 lakosából 25 magyar és 386 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 432 lakosából 55 magyar és 348 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 493 lakosából 32 német, 84 magyar és 366 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 235 római katolikus, 211 evangélikus, 23 görög katolikus, 19 izraelita és 5 református vallású volt.

1921-ben 435 lakosából 2 magyar és 412 csehszlovák volt.

1930-ban 518 lakosából 19 magyar és 480 csehszlovák volt.

1991-ben 1257 lakosából 1 magyar és 1233 szlovák volt.

2001-ben 1363 lakosából 1 magyar és 1342 szlovák volt.

2011-ben 1429 lakosából 1 magyar és 1309 szlovák.

Nevezetességei

Alexandriai Szent Katalinnak szentelt, római katolikus temploma a 13. század második felében épült.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]