Söjtör

Söjtör
Festetics-kastély
Festetics-kastély
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásZalaegerszegi
Jogállásközség
PolgármesterKönyves Gábor (független)[1]
Irányítószám8897
Körzethívószám92
Népesség
Teljes népesség1440 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség39,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,16 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 40′ 22″, k. h. 16° 51′ 13″46.672700°N 16.853700°EKoordináták: é. sz. 46° 40′ 22″, k. h. 16° 51′ 13″46.672700°N 16.853700°E
Söjtör (Zala vármegye)
Söjtör
Söjtör
Pozíció Zala vármegye térképén
Söjtör weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Söjtör témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Söjtör község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén.

A Festetics-kastély légi felvételen, Söjtör
Deák Ferenc szülőháza Söjtörön.

Fekvése

[szerkesztés]

Söjtör község Zala vármegyében, annak közel a súlypontjában, Zalaegerszeg és Nagykanizsa között, Zalaegerszegtől 20 kilométerre délre fekszik.

Vonattal a MÁV 23-as számú Rédics–Zalaegerszeg-vasútvonalán Tófej állomáson leszállva, onnan közúton 4 kilométert haladva közelíthető meg.

Közúton: északról a Bak községen átmenő 75-ös (Keszthely–Rédics) országos főútról Bak előtt dél felé, a 7536-os útra kanyarodva, 8 kilométert haladva közelíthető meg. Délről, Becsehely felől ugyanezen az úton Pusztaszentlászló után 3 kilométerre északra kezdődik Söjtör főutcája. Keleti irányból, Hahót felől a község a 7535-ös úton érhető el, nyugati szomszédjával, Tófejjel a 7544-es út köti össze.

A településen a Zalaegerszeg–Borsfa–Nagykanizsa helyközi autóbuszjáratnak három megállóhelye van. A jellegzetes szalagfalu-szerkezet az utóbbi száz évben mellékutcákkal is bővült. A község keleti oldalán jellegzetes zalai dombvidék húzódik, nyugati oldalán lapályos mezők és legelők találhatók.

Története

[szerkesztés]

Az ősbirtokosok és leányági leszármazottjai

[szerkesztés]
Deák Ferenc

A középkorban Hahóti és a Háshágyi család birtokosok voltak Söjtörön. Az első adat a Háshágyi családról söjtöri birtokosként 1499-ben kelt. Ekkor idézik perbe – már itteni birtokaikról – Háshágyi Dénest, Imrét, Istvánt és Jánost. A 17. században több nemesi család lakta a települést: köztük a mátai Mátay család és a petrikeresztúri Patay család. Később, a Séllyey család majd az 1650-es évek közepén jelent meg Söjtörön. Séllyey István volt az első, aki földet és jobbágyokat bírt a faluban a modern kori birtokos családok közül; felesége idősebb Patay István (fl. 1697–1724), teskándi, söjtöri és tófeji földbirtokos, esküdtnek és bánszegi Bán Erzsébet (1656–1736) asszonynak a lánya volt. Sélley István a hitvese Patay Judit révén jutott hozzá a szántókhoz, erdőkhöz, szőlőkhöz. Idősebb Patay István esküdtnek, földbirtokosnak, és Bán Erzsébetnek (1656–1736) volt egy Patay Erzsébet nevű leánya is, aki 1670 körül lett nemes Mátay Farkas felesége. A hozomány egy darab Söjtör, amelyet aztán a Mátayak szorgosan gyarapítanak, és így került ez a nemesi család a településre.[3] (Ennek a forrásnak ellentmond az a tény, hogy Mátay Farkas és Patay Erzsébet gyermekei 1726 és 1739 között születtek, illetve özvegy Mátay Farkasné Patay Erzsébet 1743. szeptember 24-én feleségül ment nemes mikefai Czigány Péterhez.[4])

Az 1697-es úrbéri összeíráson, a három alsó-söjtöri nemes birtokos bánszegi Bán István, mátai Mátay és Gyenessy György voltak.

Évtizedekkel később, a nemesi származású pókafalvi Póka család leszármazottja, pókafalvi Póka Gábor és idősebb Patay István malmot és italmérő helyet építettek együtt a 18. század elején Söjtörön. Idősebb Patay István 1697 és 1724 között esküdt volt a kapornaki és az egerszegi járáson; neje nemes Bán Erszébet (1656–1736), bánszegi Bán István (fl. 1690– 1697), söjtöri, tófeji, teskándi földbirtokos, és nemes Kerpacsis Dorottya (fl. 1690) leánya volt. A Patay család birtokos jogát Bán Erzsébetnek az anyai ági felmenőitől örökölte meg; Kerpacsics Katalin (fl. 1691) édesanyja csányi Csány Katalin (fl. 1666) úrnő, akinek a férje Kerpacsics István (fl. 1636-1657) zalaegerszegi várkapitány volt. Csány Katalin anyja Csány Imréné pölöskefői Eördögh Katalin volt, akinek az ősapja Háshágyi István (fl. 1440–1493), országbírói ítélőmester, földbirtokos, és egyben rokona Háshágyi Dénes (fl. 1483–1536), nagykanizsai várnagynak, valamint Háshágyi Imre (fl. 1536–1577), Zala vármegye alispánjának, akik a 15. században már bírtak földet Söjtörön. Patay István és Bán Erzsébet egyik lánya Patay Éva úrnő, akinek a férje baranyavári Baranyay Mihály (1717–1771), az egerszegi várnagy volt. Póka Gábor söjtöri birtokos, és szenttamási Bertalan Klára lánya nemes Sümeghy Ferenc táblabíróné pókafalvi Póka Marianna (1728–1797) volt. Házasságukkal a lovászi és szentmargitai Sümeghy család is lett birtokos a településen. Sümeghy Ferenc és Póka Marianna fia lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757–1832), Zala vármegye alispánja, királyi tanácsos, a zalai aulikusok egyik vezetője Söjtörön lett birtokos és végül ott is hunyt el.[5]

Patay István és Bán Erzsébet fia ifjabb Patay István (fl. 1738–1752), söjtöri birtokos, aki 1738 és 1745 között esküdt volt a kapornaki járáson, majd 1746 és 1752 között a kapornaki járás alszolgabirája volt. Ifjabb Patay István feleségül vette derecskei Derecskey Erzsébet (fl.1745–1776) kisasszonyt, és egyik gyermekük petrikeresztúri Patay András (1719–1781), zalai esküdt, söjtöri földbirtokos, a másik petrikeresztúri Patay László (1738–1795), söjtöri birtokos volt. Patay Lászlónak a felesége az alsó-hahóti születésű baranyavári Baranyay Anna Terézia (1760–1823), több ivadékkal áldotta meg: Patay Katalin (1782–1826), aki tubolyszegi Tuboly Gábor (1784–1841) ügyvédnek a neje, Patay József István (1789–1820), zalai tiszteletbeli esküdt, söjtöri birtokos, és Patay Rozália (1779–1845), nemesnépi Marton György (1767–1843) táblabírónak, alszolgabirónak a felesége. Patay Rozália úrnő házasságával, a nemesnépi Marton család is jutott földbirtokhoz és jobbágyokhoz Söjtörön.[6] A szenttamási Bertalan családnak a sarja, Bertalan Tamás (1787–1827) úr, táblabíró, szintén söjtöri földbirtokos volt; tágas kúriájában lakott feleségével, nagymádi és várbogyai Bogyay Anna Mária (1790–1833) asszonnyal. A településen a francia származású nemes Lochuh család szintén jelentős szerepet játszott: Lochuch László (1763–1801) 1786. július 14.-e és 1790. április 7.-e között, majd 1795. május 4.-étől haláláig, 1801. augusztus 12.-éig a zalaegerszegi járás főszolgabírája volt. Lochuh László feleségül vette 1791. december 18.-án Zalaboldogfán hertelendi Hertelendy Klárát (1763–1816), boldogfai Farkas Lajos (1750–1779) földbirtokos özvegyasszonyát. Hertelendy Klára egyébként hertelendi Hertelendy Boldizsár és nemes Foky Erzsébet leánya volt.

A hertelendi és vindornyalaki Hertelendy család szintén a jelentős söjtöri földbirtokosok közé tartozott. Deák Gáborné Hertelendy Anna úrnő örökölte az édesapja egész vagyonát, a söjtöri birtokot beleértve. Később, Deák Gábor és Hertelendy Anna fiai, idősebb Deák Ferenc és öccse Deák József 1803. május 24-én Kehidán szerződést kötöttek a földbirtokai felosztása ügyében: a legidősebb testvérnek jutott a söjtöri és a tófeji nemesi „udvarhey”, a hozzátartozó majorsági és úrbéres földekkel, rétekkel és szőlőkkel, és a legfiatalabbnak viszont a tárnoki és a hahóti birtok a muraközi szőlőkkel.[7]

Az új birtokosok

[szerkesztés]

Az 1728-tól III. Károly magyar király kegyéből zalabéri előnévvel és nemességgel megtisztelt Horváth Ferenc (1675–1732), huszárkapitány, majd leszármazottai onnantól (a korábban említett a Hahótok és Hásságyiak leszármazottjai mellett) a harmadik erős tényezőt jelenti a Söjtör birtokviszonyaiban és viszályaiban. Már 1725-ben megkísérli az új földesúr, hogy a maga javára rendezze át az erőviszonyokat. 1739-ben a szenttamási Bertalan családból való szenttamási Bertalan Ferenc perli a korábban zalabéri Horváth Ferencnek a fiát, zalabéri Horváth Zsigmondot (1704–1749), mert nem hajlandó visszaadni azt az elzálogosított söjtöri birtokot, amelyet még a felperes apja és bátyja, szenttamási Bertalan György és Bertalan Ádám engedtek át a kiváltásig zalabéri Horváthnak. Hatszáz forint volt az összeg, amelyet az alperes apjának, Horváth Ferencnek a jogért fizetnie kellett volna és fizetett is, mint azt fia az irat bemutatásával hitelesen bizonyítja. Zalabéri Horváth Zsigmondnak nejétől nemes Hartwig Rozáliától született egyik fia, zalabéri Horváth József (1740–1793), Zala vármegye alispánja, királyi tanácsos, aki jómódú földbirtokos volt és Zalabéren lakott.

A söjtöri birtokok zalabéri Horváth József és ledeniczi Ugronovics Franciska (1747–1814) egyik unokája kezébe került: zalabéri Horváth Ede (1799–1857), császári és királyi kamarás, földbirtokos,[8] építtetett kastélyt Söjtörön az 1820-as években. Birtokát azonban 1839-ben elcserélte unokatestvére, gróf Festetics Bennó (1812–1872) baltavári kastélyával, aki ez úton próbált megszabadulni addig felhalmozott adósságaitól. Festetics Bennónak a szülei gróf tolnai Festetics János (1781–1815), földbirtokos és zalabéri Horváth Franciska (1777–1814) voltak. Festetics Bennó anyagi gondjait a birtokcsere azonban csak átmenetileg oldotta meg és ezért 1847 körül söjtöri birtokát eladta bátyjának, gróf Festetics Sándornak (1805–1877), táblabírónak, akinek a lánya gróf Festetics Mária (1839–1923) csillagkeresztes hölgy, Erzsébet királyné udvarhölgye, a bajor királyi Terézia-rend tiszteletbeli hölgye;[9] ezután gyerekkorát, Festetics Mária grófnő Söjtörön töltötte. A Festetics család birtokolta a községben található főkastélyt.

A 20. század földbirtokosai

[szerkesztés]

1892-ben a legnagyobb földbirtokosok nyirlaki Tarányi Ferenc, a söjtöri Deák-birtok örököse, akinek a nagynénje, a gyermektelenül elhunyt nyirlaki Tarányi Józsefné kehidai Deák Klára (1793–1859) volt, a haza bölcse nővére.[10] Továbbá, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869) országgyűlési képviselő özvegye, Séllyey Magdolna (1822–1901) asszony, akinek mind édesapja Séllyey Elek, mind férje, kehidai Deák Ferenc közeli barátja volt; úgyszintén, Deák Ferenc kortársa, nemesnépi Marton Pál (1806–1893), és maga tolnai Festetics Mária grófnő is.[11] Nemesnépi Marton Pál söjtöri földbirtokos és nagyrákosi Fölnagy Klára (1818–1897) frigyéből született: nemesnépi Marton György (1853–1900), söjtöri földbirtokos, Zala vármegye bizottsági tag, a Zalamegyei nemesi pénztári választmányi tag, a zalaegerszegi járás állandó gazdasági tudósító, nemesnépi Marton Rozália (1855–1933), valamint nemesnépi Marton László (1857–1915), Zala vármegye főpénztárnoka, söjtöri földbirtokos.

A 19. század végén és a 20. század első két évtizedében, a kastélyban gyakran voltak vendégségben zalai nemesek, aki jó baráti viszonyt ápoltak a Festetics családdal; köztük található volt pl.: séllyei Séllyey Elek alispán, Sümeghy Ferenc és később, lányának, boldogfai Farkas Józsefné lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália (1857–1924) fiai, boldogfai Farkas Tibor, boldogfai Farkas Dénes, valamint barátjuk, miskei és monostori dr. Thassy Kristóf (1887–1963),[12] nemesnépi Marton Pál lánya, nemesnépi Marton Róza (1855–1933), felsőeőri Fábián Rozália (1842–1917) úrhölgy, Pajthy Emília és nyírlaki Tarányi Ferenc főispán. Utolsó tulajdonosa a kastélynak gróf Festetics Sándor (1876–1944), Mária grófnő unokaöccse (aki, testvérének, Festetics Viktornak a fia volt).[13]

1924-ben boldogfai Farkas Tibor országgyűlési képviselő, földbirtokos édesanyja, boldogfai Farkas Józsefné lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália elhunyt, és azután a Sümeghy család söjtöri földbirtokai felosztásra kerültek; az egykori Sümeghy féle kúria Söjtörön Farkas József és három gyermeke örökölte.[14]

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Nátrán János (független)[15]
  • 1994–1998: Nátrán János (független)[16]
  • 1998–2002: Hegedűsné Bakos Marietta (független)[17]
  • 2002–2006: Tamás Kálmánné (független)[18]
  • 2006–2010: Baksa István (független)[19]
  • 2010–2014: Baksa István (független)[20]
  • 2014–2016: Könyves Gábor (független)[21]
  • 2016–2019: Könyves Gábor (független)[22]
  • 2019–2024: Könyves Gábor (független)[23]
  • 2024– : Könyves Gábor (független)[1]

A településen 2016. április 17-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[24] A választáson a hivatalban lévő polgármester is elindult, és meg is erősítette pozícióját.[22]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1461
1450
1450
1402
1434
1420
1440
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 91,6%, cigány 7,5%, német 0,67%. A lakosok 70,2%-a római katolikusnak, 1,2% reformátusnak, 1,6% evangélikusnak, 7,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,6% nem nyilatkozott).[25]

2022-ben a lakosság 89,9%-a vallotta magát magyarnak, 3,1% cigánynak, 0,8% németnek, 0,3% ukrán, 0,3% szlovén, 0,1-0,1% románnak, lengyelnek és bolgárnak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 46% volt római katolikus, 1% evangélikus, 0,9% református, 0,8% görög katolikus, 0,4% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 9,9% felekezeten kívüli (39,9% nem válaszolt).[26]

Nevezetességei

[szerkesztés]
A Deák-kúria
  • Szent Jakab-templom
  • Deák-kúria – Deák Ferenc szülőházaként ismert, bár 1803. október 17-én Deák Ferenc, „a haza bölcse” a mellette álló régi kis házban született, mert a kúriában akkor éppen építési munkálatok zajlottak. A kúriát 1785 környékén építtette Deák Ferenc apja.
  • Deák-kút
  • Festetics-kastély – A Festetics család 1820 körül klasszicista stílusban épült kastélya, ma általános iskolaként működik.
  • Turul-szobor[27]
  • Minden évben megrendezésre kerülő (2010 óta) plein-air festőtábor a faluban

Híres emberek

[szerkesztés]
Lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869) jogász, földbirtokos, politikus, főszolgabíró, a Deák-párt országgyűlési képviselője.

A település az irodalomban

[szerkesztés]
  • Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 16. és a 28. fejezetben).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 24.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Söjtör. Száz magyar falu könyvesháza. Söjtör c. kötet borítója. Írta: BUZA PÉTER. Szerkesztette: PÁLFFY GÉZA
  4. ↑ Pákai házassági anyakönyv. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  5. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Sümeghy (lovászi és szentmargitai) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 186. o.)
  6. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton (nemesnépi) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)
  7. ↑ Molnár András — A fiatal Deák Ferenc, Bp., 2003. 27. o.
  8. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - zalabéri Horváth Ede
  9. ↑ Béres Katalin–Meyer Beatrix: „Az én kedves csendes Söjtöröm”. Festetics Mária udvarhölgy és családja. 2014. ISBN 978-963089978-9
  10. ↑ MAGYAR CSALÁDTÖRTÉNETI ADATTÁR. [2017. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  11. ↑ Zalamegye, 1892 (11. évfolyam, 27-52. szám)1892-11-27 / 48. szám
  12. ↑ Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai II. kötet. Arcanum, 2012. (725. o.)
  13. ↑ http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Sojtor/pages/018_a_kastelylakok.htm
  14. ↑ Archivált másolat. [2015. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
  15. ↑ Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  16. ↑ Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  17. ↑ Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  18. ↑ Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  19. ↑ Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  20. ↑ Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  21. ↑ Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  22. ↑ a b Söjtör települési időközi választás eredményei (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda, 2016. április 17. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  23. ↑ Söjtör települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 8.)
  24. ↑ Időközi helyi önkormányzati választások (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2016 (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  25. ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  26. ↑ Söjtör Helységnévtár
  27. ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

Források

[szerkesztés]
  • Szerk: Ördögh F.: Zala Megye Földrajzi Nevei (85. településszám / 209-210. old.) – ZMT Zalaegerszeg, 1964. – (Szegedi Nyomda: 64-1146 szám)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Commons:Category:Söjtör
A Wikimédia Commons tartalmaz Söjtör témájú médiaállományokat.