Sütterlin | |
Sütterlin kézírással írt példaszöveg: Bisweilen wird jede | |
Típus | ábécé |
Nyelvek | német nyelv |
Alkotó | Ludwig Sütterlin |
Időszak | 1915–1970-es évek |
Irány | balról jobbra |
ISO 15924 | Latf |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sütterlin témájú médiaállományokat. |
A Sütterlinschrift (németül: [ˈzʏtɐliːnˌʃʁɪft], „Sütterlin-írás”) a kurrent, a német betűtípusok (leginkább a fraktúr) mellett kialakult történelmi német kézírás utolsó széles körben használt formája. Ludwig Sütterlin grafikusművész a porosz Tudományos, Művészeti és Kulturális Minisztérium (Preußisches Ministerium für Wissenschaft, Kunst und Volksbildung) megbízásából 1911-ben egy modern kézírás megalkotására kapott megbízást. Az általa kidolgozott forma fokozatosan felváltotta a régebbi változatot, amely a 16. században alakult ki, amikor a könyvnyomtatásban a fraktúrt kezdték használni. A Sütterlin megnevezést manapság gyakran használják a régi német kézírás több hasonló változatára, de Sütterlin saját írásmódját csak 1915-től 1941-ig tanították az összes német iskolában.
A minisztérium azt kérte, hogy a hivatalokban „modern” kézírást használjanak, és az iskolában is tanítsák. Sütterlin a két használatban lévő betűtípussal párhuzamosan két írásmódot készített (lásd Antiqua-fraktúr vita). A Sütterlin-írás 1915-ben került bevezetésre Poroszországban, és az 1920-as évektől kezdve kezdte felváltani az iskolákban a viszonylag hasonló régi német kézírást (Kurrent). 1935-ben a Sütterlin-stílus hivatalosan az egyetlen német kézírás lett, amelyet az iskolákban tanítottak.
A nemzetiszocialista német munkáspárt 1941-ben betiltotta az összes „tört” betűtípust, köztük a Sütterlint is, és latin betűs írásformákkal, például az Antiquával váltotta fel őket. Sok német, aki ezen az írásrendszeren nevelkedett, még a háború utáni időszakban is folytatta használatát.
A Sütterlint néhány német iskolában egészen az 1970-es évekig tanították, de már nem elsődleges írásformaként.
A Sütterlin a régebbi német kézíráson alapul, amely a fekete betűs írások, mint például a fraktúr vagy a Schwabacher, a német nyomtatott betűs írások kézírásos változatai, amelyeket ugyanebben az időben használtak.
Jelkészlete tartalmazza a hosszú s-t (ſ), valamint számos ligatúrát, például ff (f-f), ſt (ſ-t), st (s-t) és ß (ſ-z vagy ſ-s).
Különlegességük miatt a Sütterlin betűk bizonyos matematikai jelekhez is használhatók, amelyeket nyomtatásban fraktúr betűkkel ábrázolnak. A Kurrent és a Sütterlin kisbetűs d-jét a helyesírási ellenőrzésben a deleatur („ legyen törölve”) szóra használják.
A sütterlini kisbetűs „e” két egymáshoz közel álló függőleges sávot tartalmaz, amelyekben a módosított magánhangzó fölé írt kis „e” betűből származó umlaut mellékjele (¨) eredeztethető.
Az „s” betűnek két kisbetűs formája van. A „kerek s” a szótag végén használatos.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sütterlin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.