A többségi bónusz rendszer (MBS) a félarányos képviselet egyik formája, egy vegyes választási rendszer. Jellemző eleme vagy egy többségi bónusz (majority bonusz) vagy egy többségi főnyeremény (majority jackpot), amely a kormány stabilitásának biztosítása érdekében többlethelyet vagy képviseletet biztosít egy választott testületben a legtöbb szavazatot kapott pártnak vagy a csatlakozott pártoknak. A többségi bónusz fogalma nem összekeverendő az úgynevezett győzteskompenzációval.
Jelenleg Görögországban [1] és San Marinóban használják, korábban pedig 2006 és 2013 között Olaszországban használták.
Argentínában Santa Fe, Chubut és Entre Ríos tartományok képviselőházában használják.
Benito Mussolini volt az első politikus, aki törvényt hozott arról, hogy a győztes párt automatikusan mandátumot kapjon, és ezzel biztosította győzelmét az 1924-es olaszországi választásokon. Az 1953-as általános választásokra újra bevezették a rendszer módosított változatát, amelyben a szavazatok abszolút többségét megszerző parlamenti koalíció a parlamenti helyek kétharmadát kapja. A választásokon a kereszténydemokraták vezette koalíció eredménye kicsivel elmaradt ettől a többségtől, és az 1958-as választások előtt felszámolták a rendszert. A többségi bónusz rendszert az 1950-es években az olasz helyhatósági választásokon használták, és az 1993-as helyhatósági, 2006-os országos választásokon pedig újra bevezették a scorporo vegyes rendszer helyére. A 2013-as olaszországi választásokon a Demokrata Párt 8 644 523 szavazatával 292 mandátumot szerzett a képviselőházban, így 29 604 preferenciára volt szüksége egy mandátum megszerzéséhez. Legfőbb ellenfele, a Szabadság Népe 97 mandátumot szerzett 7 332 972 szavazattal, így egyetlen mandátumhoz 75 597 szavazat kellett. Az Olaszországban 2006 és 2013 között alkalmazott rendszert, amely a legnagyobb párt szavazati százalékától függetlenül osztja ki a főnyereményt, az olasz alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte.[2][3]
A többségi bónusz rendszerek egyes formáit más európai országok is bevezették, például Görögország 2004-ben és San Marino nemzeti szinten, valamint Franciaország a regionális és helyhatósági választásokon.
Bármilyen, a pártlistás arányos képviseletben alkalmazott mechanizmuson alapulhat, de a D'Hondt-módszer a legvalószínűbb, mivel ez szavazatok arányának pontos sorrendjében osztja ki a mandátumokat.
Alapvetően a többségi bónusz rendszernek két különböző formája van, egyértelműen eltérő politikai eredményekkel:
A "főnyeremény" típusú rendszer fix számú (minimális) helyet biztosít a nyertesnek, míg a "bónusz" tíőusú rendszer fix számú helyet ad hozzá.