Tadd Dameron

Tadd Dameron
Életrajzi adatok
Születési névTadley Ewing Peake Dameron
Született1917. február 21.[1][2][3][4][5]
Cleveland[6]
Elhunyt1965. március 8. (48 évesen)[1][2][3][4][5]
New York[5]
SírhelyFerncliff Cemetery
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Aktív évek1940s–1960s
Hangszerzongora
Tevékenység
KiadókBlue Note
IPI-névazonosító00007392100
Tadd Dameron weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tadd Dameron témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tadd Dameron (Cleveland, 1917. február 21. – New York, 1965. március 8.), amerikai dzsesszzongorista, hangszerelő, zeneszerző.

Pályafutása

[szerkesztés]

A legnagyobb hatással George Gershwin és Duke Ellington volt rá. Dameron a bebop korszak legjelentősebb hangszerelője volt, de swing- és hard bop-zenészek számára is dolgozott. Az általa hangszereltek között szerepelt Count Basie, Artie Shaw, Jimmie Lunceford, Dizzy Gillespie, Billy Eckstine és Sarah Vaughan is. 1940-41-ben a Kansas Citybeli Harlan Leonard és Rockets zenekar zongoristája, egyben hangszerelője volt. A dalszövegíró Carl Sigmannel ő írta az „If You Could See Me Now”-t Sarah Vaughannak.

Az 1940-es évek végén Dameron feldolgozásokat készített Dizzy Gillespie big bandjének, akik 1948-ban a Carnegie Hallban mutatták be „Soulphony in Three Hearts” című nagyzenekari darabját. Ugyancsak 1948-ban Dameron saját New York-i együttesét vezette, amelyben Fats Navarro is szerepelt. A következő évben egy párizsi jazzfesztiválon játszott Miles Davisszel. 1961-től Milt Jackson, Sonny Stitt és Blue Mitchell hangszerelője volt.

Az 1940-es évek végén és az 1950-es években Fats Navarro, Miles Davis, Dexter Gordon, Sonny Rollins, Wardell Gray és Clifford Brown zenészpartnere volt. 1957-es "Mating Call" című kompozícióiban John Coltrane szerepelt.

Dameron kábítószer-függő lett karrierje vége felé. 1957-ben és 1958-ban le is tartóztatták, ezeket egy szövetségi börtönkórházban ülte le (1959–1960).

48 éves korában rákban halt meg.

Albumok

[szerkesztés]
  • 1948: The Dameron Band
  • 1949: Anthropology
  • 1949: Cool Boppin'
  • 1949: The Miles Davis & Dameron Quartet in Paris – Festival International du Jazz
  • 1953: A Study in Dameronia
  • 1956: Fontainebleau
  • 1956: Mating Call & John Coltrane
  • 1962: The Magic Touch
  • 1995: The Complete Blue Note & Capitol Recordings of Fats Navarro & Tadd Dameron

Elismerések

[szerkesztés]
  • Az 1980-as években Philly Joe Jones dobos és Don Sickler trombitás megalapította a Dameronia zenekart, és Tadd Dameron szerzeményeket adtak elő.
  • Dexter Gordon szaxofonos Dameront a bebop romantikusának nevezte.
  • Scott Yanow zenekritikus Dameront a bop-korszak meghatározó hangszerelőjének/zeneszerzőjének nevezte.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  6. ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians

Források

[szerkesztés]