Tajtékoskabóca-félék

Tajtékoskabóca-félék
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Paraneoptera
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Kabócák (Auchenorrhyncha)
Alrendág: Énekeskabóca-formájúak (Cicadomorpha)
Öregcsalád: Tajtékoskabóca-szerűek (Cercopoidea)
Család: Cercopidae
Leach, 1815
Szinonimák

szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tajtékoskabóca-félék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tajtékoskabóca-félék témájú kategóriát.

A lárvát védelmező „kakukknyál”
Vérfoltos kabóca (Cercopis vulnerata) mézharmatot izzad

A tajtékoskabóca-félék (Cercopidae) a kabócák (Auchenorrhyncha) énekeskabóca-formájúak (Cicadomorpha) alrendágában a tajtékoskabóca-szerűek (Cercopoidea) öregcsalád névadó családja 2020-as évek elején már több mint 150 nemmel.

Származásuk, elterjedésük

[szerkesztés]

Megjelenésük, felépítésük

[szerkesztés]

Igen hasonlítanak a rokon púposkabóca-szerűek (Membracoidea) öregcsaládba sorolt mezeikabóca-félékre (Cicadellidae), de testfelépítésük eltér azoktól. A legfontosabb és életmódjukból adódó jellegzetességük, hogy potrohuk valamennyi elzárható légzőnyílása a csúcs környékén helyezkedik el. Az ezekből induló légcsövecskék a hasoldal hosszában húzódó levegőcsatornába torkollnak. Ez úgy alakul ki, hogy a potroh hátlemezeinek szegélylebenyei mélyen lehajlanak és a középvonalban összezárnak. A csatorna röviddel a tor előtt szétágazik, és a tor légzőnyílásaiba ezekből az ágakból jut a levegő. A csatornaágakat a torban már az oldallemezek veszik körül.

Életmódjuk, élőhelyük

[szerkesztés]

Kis állatok; csak egyes trópusi fajok hossza több 1,5 cm-nél. Az

Azon ritka taxonok közé tartoznak, amelyek a növényből nem a floémet, hanem a jóval hígabb xilémet szívogatják (Dér). Az imágókat szinte sohasem vesszük észre, a lárváikat annál többször. A lárvák védelmi céllal népiesen „kakukknyálnak” mondott anyagot termelnek; ez a fehér anyag, nem egyéb, mint a ürülékük, amelyet a kilégzéskor távozó levegővel habos burokká fújnak fel. Egész lárvakorukat ebben töltik, és úgy vesznek levegőt, hogy potrohuk végét kidugják a tajtékból. A hab megvédi őket a kiszáradástól és ellenségeiktől. Lélegzetvételhez az állat megemeli a potrohát és ezzel annak csúcsa a nyílásokkal kiemelkedik a kakukknyálból. A potrohcsúcson a levegő be-, a torban kiáramlik, és ez a kiáramló levegő fújja fel buborékokká a folyékony ürüléket. Az ehhez szükséges felszínfeszültséget az ürülék viaszszappan-tartalma biztosítja — ami egyúttal szilárdítja is a nyálkát. Ez utóbbi a potroh 7. és 8. szelvényében elhelyezkedő viaszmirigyekből jut az ürülékbe (Urania). Az anyaállatok a fajuknak megfelelő gazdanövényre rakják le petéiket. Kikelésük után a lárvák ezen növények száraiból és gyökereiből szívják ki a nedveket.

Rendszertani felosztásuk

[szerkesztés]

A molekuláris genetikai vizsgálatok alapján egyes szerzők a családot már kétfelé osztják, és a klasszikus Cercopidae családból vele egyenrangúként emelik ki az új Aphrophoridae családot (Dér).

Valódi tajtékoskabóca-félék (Cercopidae) családja 3 alcsaláddal, összesen 31 nemmel:

Ismertebb fajok:

Aphrophoridae család egy alcsalád (Aphrophorinae) 150 nemével és további 12, alcsaládba sorolatlan nemmel.

Ismertebb fajok:

Források

[szerkesztés]