Tamara Makarova | |
Született |
1907. augusztus 13. (Gergely-naptár) 1907. július 31. (Julián-naptár) Szentpétervár[1] |
Elhunyt |
Moszkva[1] |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | angol |
Házastársa | Szergej Geraszimov |
Foglalkozása | |
Iskolái | Russian State Institute of Performing Arts |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Novogyevicsi temető |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1927–1985 |
Tevékenység | színésznő |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tamara Makarova témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tamara Fjodorovna Makarova (oroszul: Тамара Фёдоровна Макарова; Szentpétervár, 1907. augusztus 13. – Moszkva, 1997. január 20.) orosz szovjet színésznő.
Gyerekkorában balettozni tanult, később felvették egy színiiskolába. Ott találkozott először leendő férjével, a későbbi híres filmrendezővel, Szergej Geraszimovval. Első két filmjében is együtt játszott vele, házasságuk életre szólónak bizonyult. Férje tanácsára 1927-ben beiratkozott a leningrádi színházművészeti technikumba (később főiskola: Insztyitut Szcenyicseszkih Iszkussztv, ISZI), itt szerzett diplomát 1930-ban.
Szergej Geraszimov rendezései közül először egy vígjátékban játszott, rögtön főszerepet. Ezt követően Geraszimov filmjeinek rendszeresen visszatérő szereplője lett, színésznői karrierje összefonódott férje rendezői munkásságával. Első kiugró sikerüket a Heten a hó ellen című alkotással érték el. A kietlen északi szigeten kutató expedíció humorral átszőtt történetének főbb szereplői, Makarova mellett Pjotr Alejnyikov és Oleg Zsakov gyorsan népszerűvé váltak. Geraszimov a háborúig még három filmet forgatott, feleségével a főszerepben. A Lermontov halálának 100. évfordulójára, a költő művéből készített Álarcosbált éppen a Szovjetunió elleni német támadás előtti napon fejezték be.
Az 1940-es évek elején Makarova férje két háborús filmjében játszott; a másodikat Taskentben forgatták, benne egy falusi asszony alakít, aki a fronton harcoló férje helyét átveszi a gyárban. A háború után feladatot vállalt a Sztálin szerepét durván meghamisító, patetikusan felmagasztaló propagandafilmben (Eskü) és férjének elismerést hozó, de művészileg kevéssé értékelhető filmdrámájában (Az ifjú gárda). Az 1950-es évek elején alig születtek új szovjet játékfilmek, Makarova is ritkán jelent meg új szerepben a filmvásznon. Utolsó filmjében (Lev Tolsztoj) az író feleségének alakját keltette életre, Lev Tolsztoj szerepét Szergej Geraszimov alakította.
Az 1960-as, 1980-as években Tamara Makarova a moszkvai filmfőiskola (VGIK) tanáraként férjével együtt több filmszínész nemzedéket nevelt fel és bocsátott útjára. Tanítványaik voltak többek között Inna Makarova, Ljudmila Gurcsenko, Natalja Bondarcsuk, Zinaida Kirijenko és mások.
1994-ben megkapta a tekintélyes filmszakmai kitüntetést, a Nyika életműdíjat.