Tarbogárfélék

Tarbogárfélék
	Evolúciós időszak: paleogén–holocén PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Triplax lepida
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Alrend:	Mindenevő bogarak (Polyphaga);
Alrendág:	Cucujiformia;
Öregcsalád:	Lapbogárszerűek (Cucujoidea);
Család:	Tarbogárfélék (Erotylidae); Latreille, 1802
Alcsaládok
	Cryptophilinae; Erotylinae; Languriinae; Loberinae; Pharaxonothinae; Xenoscelinae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tarbogárfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tarbogárfélék témájú kategóriát.

A tarbogárfélék (Erotylidae) a bogarak (Coeloptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a lapbogárszerűek (Cucujoidea) öregcsaládjába tartozó család.

Jelenleg ide sorolják a korábban önálló Cryptophilidae, Languriidae, Loberidae, Pharaxonothidae és Xenoscelidae családokat, alcsaládokként. Más megfogalmazásban, a korábbi Erotylidae sensu stricto az Erotylinae alcsaládnak felel meg. Nevüket onnan kapták, hogy testük felszíne általában csupasz és fényes; egyes primitívebb fajaik hátoldala azonban finoman szőrözött. Növényeket és gombákat fogyasztanak, sok fajuk szaproxilofág. Egyesek virágokat poroznak be (pl. az ősi cikászokat), másokat készletkártevőkként tartanak számon. Előfordul, hogy hasznos és káros képviselőik ugyanazon nemen belül megtalálhatók (pl. Pharaxonotha). A legtöbb tarbogár azonban gazdaságilag közömbös.

A fajokban leggazdagabb és legváltozatosabb tarbogárfaunának Dél-Amerika ad otthont. Itt élnek a család legnagyobb képviselői is. Egyes fajok alakjukkal és színezetükkel gyászbogarakat utánoznak.

Magyarországról a család 19 faját mutatták ki:

Nemei

Acropteroxys Gorham, 1887
Acryptophagus
Aegithus
Amblyopus Lacordaire, 1842
Amblyscelis Gorham, 1888
Anadastus
Apolybas Alvarenga, 1965 (= Lybas)
Atomarops Reitter
Aulacochilus Lacordaire, 1842
Bolerus Grouvelle
Brachypterosa Zablotny & Leschen, 1996
Brachysphaenus
Caenolanguria
Callischyrus
Camptocarpus
Cathartocryptus Sharp, 1886
Chinophagus Ljubarsky, 1997
Cladoxena Motschulsky
Cnecosa
Coccimorphus Hope, 1841
Coelocryptus Sharp, 1900
Combocerus Bedel, 1867
Coptengis Crotch, 1876
Crotchia Fowler
Crowsenguptus
Cryptodacne Sharp, 1878
Cryptophilus Reitter, 1874
Cytorea
Dacne Latrielle, 1796
Dasydactylus Gorham, 1887
Doubledaya
Ectrapezidera
Ellipticus
Empocryptus Sharp
Encaustes Lacordaire, 1842
Episcapha Dejean, 1837
Episcaphula Crotch
Erotylus Fabricius, 1775
Eutriplax Lewis, 1887
Fitoa
Gibbifer (= Cypherotylus Crotch, 1873)
Goniolanguria
Haematochiton
Hapalips Reitter, 1877
Henoticonus Reitter, 1878
Hirsotriplax
Homoeotelus Hope, 1841
Hoplepiscapha Lea, 1922
Iphiclus
Ischyrus Crotch, 1873
Languria Latreille, 1802
Languriomorpha
Langurites Motschulsky, 1860
Lepidotoramus Leschen, 1997
Leucohimatium Rosenhauer, 1856
Linodesmus Bedel, 1882
Loberogosmus Reitter
Loberolus
Loberonotha Sen Gupta & Crowson 1969
Loberopsyllus
Loberoschema Reitter
Loberus LeConte, 1861
Lobosternum
Lybanodes
Lybas
Macromelea Hope
Macrophagus Motschulsky
Malleolanguria
Megalodacne Crotch, 1873
Megischyrus Crotch, 1873
Meristobelus
Microlanguria Lewis
Microsternus
Mycetaea Stephens, 1829
Mycolybas Crotch, 1876
Mycotretus Chevrolat in Dejean, 1837
Neoloberolus
Neotriplax
Nomotus
Oligocorynus Chevrolat, 1835
Ortholanguria
Othniocryptus Sharp, 1900
Paphezia Zablotny & Leschen, 1996
Paracladoxena Fowler
Pediacus
Penolanguria Kolbe
Pharaxonotha Reitter, 1875
Platoberus Sharp
Prepopharus
Promecolanguria
Protoloberus Leschen, 2003
Pselaphacus Percheron, 1835
Pselaphandra Jacobson, 1904
Pseudhapalips Champion
Pseudhenoticus Sharp
Pseudischyrus
Rhodotritoma Arrow, 1925
Scaphidomorphus Hope, 1841
Scaphodacne Heller, 1918
Setariola Jakobson, 1915
Spondotriplax
Stengita
Stenodina
Telmatoscius
Teretilanguria
Tetralanguria
Thallis
Thallisella Crotch
Tomarops Grouvelle, 1903
Trapezidera
Trichotritoma
Trichulus
Triplacidea Gorham, 1901
Triplax Herbst, 1793
Tritoma Fabricius, 1775
Truquiella Champion
Xenocryptus Arrow, 1929
Xenoscelis Wollaston, 1864
Xestus
Zavaljus
Zonarius (= Oligocorynus)
Zythonia Westwood, 1874

Képek

(Acropteroxys gracilis)
(Loberus anthracinus)
(Cathartocryptus maculosus)
(Episcapha quadrimacula)
(Languria mozardi)

Külső hivatkozások

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Erotylidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

R. A. B. Leschen. Erotylidae (Insecta: Coleoptera: Cucujoidea): phylogeny and review (Part 1). Manaaki Whenua Press, New Zealand, 108 pp. o. (2003). ISBN 0-478-09350-0
J. A. Robertson, J. V. McHugh & M. F. Whiting (2004). A molecular phylogenetic analysis of the pleasing fungus beetles (Coleoptera: Erotylidae): evolution of colour patterns, gregariousness and mycophagy. Systematic Entomology 29 (2), 173–187. o. DOI:10.1111/j.0307-6970.2004.00242.x.
T. Sen Gupta & R. A. Crowson (1971). A review of the classification of the family Languriidae (Coleoptera: Clavicornia) and the place of Languriidae in the natural system of Clavicornia. Memoirs of the Zoological Survey of India 15 (2), 1–42. o.
P. Węgrzynowicz (2002). Morphology, phylogeny and classification of the family Erotylidae based on adult characters (Coleoptera: Cucujoidea). Genus (journal) 13 (4), 435–504. o. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 8.)
Phylogeny of the beetles.Christoph Benisch, 2010.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap