Tarjánpuszta

Tarjánpuszta
Tarjánpuszta címere
Tarjánpuszta címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásPannonhalmi
Jogállásközség
PolgármesterDobosné Jukli Anikó (független)[1]
Irányítószám9092
Körzethívószám96
Népesség
Teljes népesség426 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség50,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,44 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 30′ 26″, k. h. 17° 47′ 13″47.507231°N 17.786811°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 26″, k. h. 17° 47′ 13″47.507231°N 17.786811°E
Tarjánpuszta (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Tarjánpuszta
Tarjánpuszta
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Tarjánpuszta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarjánpuszta témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A falu télen

Tarjánpuszta község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Pannonhalmi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Tarjánpuszta Győr-Moson-Sopron vármegye délkeleti részén található, a megyeszékhelytől 25 kilométerre. A településtől északra helyezkedik el országunk egyik nevezetessége, a Pannonhalmi Bencés Főapátság. A községnél fakad a Pándzsa-ér, mely a Ravazd alatti Béla-kút vízével siet Győr felé a Rábába.

Közúton és vasúton is megközelíthető. A 82-es főútról a Ravazd utáni leágazásnál, a 8226-os úton, valamint a Győr–Veszprém-vasútvonalon (ismertebb nevén Bakonyvasúton) érhető el a település. A vasútnak egy állomása van itt, Tarjánpuszta vasútállomás a község központjában helyezkedik el, közúti elérését a 8226-os útból kiágazó 82 327-es számú mellékút biztosítja.

Címerének elemzése

[szerkesztés]

Tarjánpuszta község címere álló, kék színű, hegyes talpú pajzs. A pajzs alján zöld halmon három természetes színű fenyőfa áll. A pajzs jobb felső sarkában öt vörös szív lebeg, a bal felső sarkában 1086-os évszám látható. A pajzsot két oldalt aranyszínű búzakalászok övezik. Alatta lebegő nemzetiszínű szalagon a település neve olvasható. Tarjánpuszta község címerében az 1086-os évszám az első írásos feljegyzésre utal. Az 5 db piros szív a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Apátságának címerében levő 5 szív hétköznapi változata. (A település 1949-ig bencés birtok volt). A pajzsban jelölt domb a települést körül ölelő dombokra, a fenyőfák a település külterületén levő erdőkre utal. A búzakalászok a külterület jelentős részét elfoglaló mezőgazdasági műveléssel függenek össze. A zászló és benne Tarjánpuszta neve a településen élők magyarságát hivatott kiemelni.

Története és mai élete

[szerkesztés]

Tarjánpuszta múltja az Árpád-kor mélyére nyúlik vissza. Az egykori Tarian falu a mai Ravazd településtől délkeletre helyezkedett el, és első írásos említése 1086-ból származik, amikor a Bakonybéli Apátság birtokait összeírták. A település és a környező földek, legelők és szántók jelentősége III. Béla 1137-es adományozása nyomán nőtt meg, amikor ezeket a területeket a Szentmártoni Apátságnak juttatta. Toryán faluról további említéseket találunk III. Ince pápa 1216-os bullájában, majd III. Honorius és IX. Gergely pápa birtokösszeírásaiban is.

A tatárjárás előtt Tarian falut három fő birtokos uralta: a király, valamint a bakonybéli és a pannonhalmi apát. A későbbi századok során különböző nemesi családok is szereztek itt birtokokat. Az 1492-ből fennmaradt oklevelek szerint a Picsordi család és néhány más nemes birtokolta a falu egyik részét, míg a szentmártoni apátság a másik felét. A XV. század végére valószínűleg egyesült a két birtokrész, mivel ekkor már egységesen csak Tarjánt említik a források.

A település a mohácsi vészt követő török hadjáratok során elnéptelenedett, és a korábbi falu helyén csak kisebb települési központok maradtak fenn, amelyeket a Pannonhalmi Apátság igazgatott. Az 1609-es adóösszeírásban Tarjánpusztát pusztaként jegyezték fel, amely tartósan lakott településsé a későbbiekben sem vált. Az egykori falut övező birtokok és a puszta a Pannonhalmi Apátság tulajdonában maradtak.

A XVIII. század elején, Göncz Celesztin főapátsága alatt (1709–1722) Tarjánpuszta a főapátság szentmártoni kerületének igazgatása alá került. 1787-ből gazdasági kimutatások is fennmaradtak, amelyek a falu termelési kapacitásairól és bevételeiről számolnak be. Az 1830-as években gazdasági építkezések folytak a pusztán, mint például juhász- és kocsislakások, valamint istállók építése.

Az 1867-es évtől kápolnás tisztilakot létesítettek, míg 1879-ben iskola épült Kruesz Krizosztom főapát támogatásával. A XIX. század végén az ipari fejlődés hatására, a Győr-Veszprém vasútvonal kiépítésével, Tarjánpuszta megállót és rakodót kapott, amivel megindult a személy- és teherforgalom. Ekkor bővült a falu képe új gazdasági épületekkel, cselédlakásokkal és egy szélmalommal, amelyet vízemelésre, őrlésre és darálásra használtak.

Az uradalom az állattenyésztésre és a legelők hasznosítására helyezte a gazdálkodás hangsúlyát, emellett a szántóföldi művelést is kiterjesztették. Az apátság a két világháború közötti időszakban jelentős fejlesztéseket hajtott végre a településen.

1945 után a gazdasági épületek nagy részét lebontották, az építőanyagokat más települések használták fel. Tarjánpusztát Ravazd társközségeként kezelték, majd 1970-ben a körzetesítés során Pannonhalmához csatolták. Az 1991-es helyhatósági választások után ismét Ravazdhoz került, de az itt élők önálló községgé válási kezdeményezése eredményeként 1991. november 7-én a köztársasági elnök hivatalosan önálló községgé nyilvánította Tarjánpusztát 1992. január 1-i hatállyal.

A községgé válás folyamatában egy öttagú bizottság működött közre, amely meghatározta az új település határait, az apátsági birtok korábbi határait figyelembe véve. A bizottság a lakosság számából kalkulált költségvetést és a falugyűlésen elfogadott határozatot is csatolta a kérelemhez, amit a Belügyminisztérium jóváhagyott.

A községgé válást követően a bizottság és a helyi lakosok összefogással számos fejlesztést valósítottak meg. A település első lépéseként befejezték az iskolaépület felújítását, amelyet még 1991-ben kezdtek meg. Az iskola 1992. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit Boros József egykori kántortanító emlékére, aki 1905 és 1939 között tanította itt a helyi gyermekeket. Az oktatási intézmény 13 éven át működött, mígnem a gyermeklétszám csökkenése miatt 2005-ben bezárták.

Tarjánpuszta története, bár sokszor csendesen alakult, mindvégig hűen őrizte közössége emlékeit és fejlődési szándékát.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1992–1994: Kálmán Józsefné (független)
  • 1994–1998: Kálmán Józsefné (független)[3]
  • 1998–2002: Kálmán Józsefné (független)[4]
  • 2002–2006: Kálmán Józsefné (független)[5]
  • 2006–2010: Kálmán Józsefné (független)[6]
  • 2010–2014: Kálmán Józsefné (független)[7]
  • 2014–2019: Kálmán Józsefné (független)[8]
  • 2019–2024: Dobosné Jukli Anikó (független)[9]
  • 2024– : Dobosné Jukli Anikó (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

  • 2011-ben 406 lakos
  • 2012-ben 409 lakos
  • 2013-ban 404 lakos
  • 2014-ben 399 lakos
  • 2015-ben 413 lakos
  • 2016-ban 414 lakos
  • 2017-ben 418 lakos
  • 2018-ban 428 lakos
  • 2019-ben 416 lakos
  • 2020-ban 409 lakos
  • 2021-ben 438 lakos

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,4%-a magyarnak, 0,5% németnek, 0,3% románnak mondta magát (2,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 78,8%, református 2,8%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 2% (15,6% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Szent Benedek kápolna
    • Tarjánpuszta kápolnája 1887-ben épült. Egybeépítették a sekrestyével, irodával, a plébános lakásával, illetve a tisztilakkal. Maga a kápolna jelenleg 93 négyzetméter. A hozzá tartozó fentebb említett helyiségekkel együtt 500 négyzetméteres az épületegyüttes, amely a 2,5 hektáros park közepén húzódik meg. Levéltári kutatások alapján tudható, 1888-ban engedélyezték, hogy a kápolnában Oltáriszentséget tartsanak. Szent Benedek tiszteletére szentelték fel a kápolnát. A kápolna búcsúja minden évben július tizenegyedikéhez legközelebb eső vasárnapon van. Július 11-e Szent Benedek ünnepe. 1947-ben kisebb átalakításon esett át az épület. Bejárat készült az épület keleti oldalára, az észak-nyugati oldalon levő korábbi bejáratot befalazták, helyén ma kereszt áll a falon, melyet dr Tihanyi Bánk OSB Plébános Atya készített. Az Ő keze munkáját dicséri a bejárati ajtó is. Ő Édesanyjával lakott Tarjánpusztán és 1946-tól 1964-ig volt a tarjánpusztaiak lelkipásztora, az ifjúság hitoktatója, nevelője. Őt követően egy kis ideig Árnics László lakott a plébánián, majd Réti József Atya volt a helyiek lelkipásztora 1986-ban bekövetkezett haláláig. Mikor Ő meghalt rövid ideig gazdátlan maradt a plébánia épülete. Szerencsére maga az épületegyüttes nem, hisz a volt tisztilakban 1978-tól a település fél napos óvodája üzemelt, illetve a mellette levő lakást a helyben tanító Rubics Dezsőné és erdész Férje lakta. Így egészen nem árvult el az épület és környéke. (az óvoda 1999-ben költözött ki az épületből, a Rubics házaspár 2006-ban bekövetkezett haláláig lakta az épületet) A lelkipásztori feladatot ebben az időszakban Gőcze Tibold OSB látta el. Időközben Dörnyei Gizella Mechtild Nővér költözött a plébániára, előbb Luca, majd Veronika és utóbb Szabina Nővérrel. Tibold Atyát Bócz Boldizsár OSB Atya követte. Ő és Gizella Nővér tartották a hittanórákat a gyerekeknek. Előbb a plébánián, majd 1992-től órarend keretében az akkor megnyíló iskolában. Cserkészcsapatot szerveztek, sokat foglalkoztak a helyi fiatalokkal. Az egyházi ünnepek méltó megünneplésére is nagy hangsúlyt fektettek. 1992-ig a bérmálás szentségét Ravazdon, később Pannonhalmán szolgáltatták ki a Tarjánpusztán élő fiataloknak. Első bérmálás 1992. nyarán volt Tarjánpusztán. Gizella Nővér és Boldizsár Atya 1998-ban visszaköltözött Pannonhalmára a monostorba. Ettől az időszaktól kezdve Keresztfalvi Péter OSB látta el a lelkipásztori teendőket. 2000-ben Szalóky Albert OSB vette át a plébános feladatát. Ravazdról járt át a vasárnapi és hétköznapi szentmisék megtartására. A többi lelkipásztori feladattal együtt Ő vette át az iskolában a hitoktatást is. Hat évig volt a település lelkipásztora. Ezalatt az idő alatt külsejében megújult a kápolna és a hozzá tartozó épületegyüttes egy része. Erre a munkára az Apátság biztosított jelentős összeget, illetve az Egyházközség saját pénzéből költött anyagra. A munkálatok gyakorlati kivitelezésében helyi szakemberek működtek közre. A tető teljes rekonstrukciója is Albert Atya működése alatt készült el. 2006-ban Albert Atya Győrszentivánba költözött. Egy évig Lőrincz Pál OSB járt le a monostorból és végezte a lelkipásztori feladatokat. Az Ő vezetésével megújult a templomkert, kerítés épült az ingatlan egy részén. Egészen rövid ideig – 3 hónapig – Halmos Ábel OSB volt a település lelkipásztora. Őt Bakonybélbe szólította a szolgálat. Ábel Atya rövid szolgálata alatt megújult az Egyházközség Képviselő-testülete.Jelenleg Pintér Ambrus OSB Vikárius Atya és Nagy Lajos Diakónus közösen végzi a lelkipásztori szolgálatot Tarjánpusztán. Pál Atya pályázatával, az Apátság segítségével és a helyi Egyházközség munkájával elkezdődött a kápolnával egybeépített épület felújítása. Megújult a sekrestye, a gyóntató helyisége, közösségi szoba készült a hozzá tartozó mellékhelyiséggel.
  • Józsa László Cserkészpark
    • A cserkészpark a KAEG Zrt. (Kisalföldi Erdőgazdaság) kezelése és gondozása alatt áll. Nyáron júniustól augusztusig cserkészek tömege érkezik erre e szép természetközeli helyre.

Érdekességek

[szerkesztés]

Magyarország egyetlen olyan önálló települése, aminek neve -puszta végződéssel rendelkezik.[11]

Források

[szerkesztés]
  • Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998) Dancsecz Mónika írása átdolgozásával.
  • Tarjánpuszta község hivatalos honlapja (www.web.tarjanpuszta.hu)

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 27.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  4. Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  5. Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  6. Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  7. Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
  8. Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
  9. Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
  10. Tarjánpuszta Helységnévtár
  11. Magyarország települései/Megyék szerint – Wikikönyvek (magyar nyelven). hu.wikibooks.org. (Hozzáférés: 2021. május 24.)

További információk

[szerkesztés]