Tarjánpuszta | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Járás | Pannonhalmi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Dobosné Jukli Anikó (független)[1] | ||
Irányítószám | 9092 | ||
Körzethívószám | 96 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 426 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 50,71 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 8,44 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 30′ 26″, k. h. 17° 47′ 13″47.507231°N 17.786811°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 26″, k. h. 17° 47′ 13″47.507231°N 17.786811°E | |||
Tarjánpuszta weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarjánpuszta témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tarjánpuszta község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Pannonhalmi járásban.
Tarjánpuszta Győr-Moson-Sopron vármegye délkeleti részén található, a megyeszékhelytől 25 kilométerre. A településtől északra helyezkedik el országunk egyik nevezetessége, a Pannonhalmi Bencés Főapátság. A községnél fakad a Pándzsa-ér, mely a Ravazd alatti Béla-kút vízével siet Győr felé a Rábába.
Közúton és vasúton is megközelíthető. A 82-es főútról a Ravazd utáni leágazásnál, a 8226-os úton, valamint a Győr–Veszprém-vasútvonalon (ismertebb nevén Bakonyvasúton) érhető el a település. A vasútnak egy állomása van itt, Tarjánpuszta vasútállomás a község központjában helyezkedik el, közúti elérését a 8226-os útból kiágazó 82 327-es számú mellékút biztosítja.
Tarjánpuszta község címere álló, kék színű, hegyes talpú pajzs. A pajzs alján zöld halmon három természetes színű fenyőfa áll. A pajzs jobb felső sarkában öt vörös szív lebeg, a bal felső sarkában 1086-os évszám látható. A pajzsot két oldalt aranyszínű búzakalászok övezik. Alatta lebegő nemzetiszínű szalagon a település neve olvasható. Tarjánpuszta község címerében az 1086-os évszám az első írásos feljegyzésre utal. Az 5 db piros szív a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Apátságának címerében levő 5 szív hétköznapi változata. (A település 1949-ig bencés birtok volt). A pajzsban jelölt domb a települést körül ölelő dombokra, a fenyőfák a település külterületén levő erdőkre utal. A búzakalászok a külterület jelentős részét elfoglaló mezőgazdasági műveléssel függenek össze. A zászló és benne Tarjánpuszta neve a településen élők magyarságát hivatott kiemelni.
Tarjánpuszta múltja az Árpád-kor mélyére nyúlik vissza. Az egykori Tarian falu a mai Ravazd településtől délkeletre helyezkedett el, és első írásos említése 1086-ból származik, amikor a Bakonybéli Apátság birtokait összeírták. A település és a környező földek, legelők és szántók jelentősége III. Béla 1137-es adományozása nyomán nőtt meg, amikor ezeket a területeket a Szentmártoni Apátságnak juttatta. Toryán faluról további említéseket találunk III. Ince pápa 1216-os bullájában, majd III. Honorius és IX. Gergely pápa birtokösszeírásaiban is.
A tatárjárás előtt Tarian falut három fő birtokos uralta: a király, valamint a bakonybéli és a pannonhalmi apát. A későbbi századok során különböző nemesi családok is szereztek itt birtokokat. Az 1492-ből fennmaradt oklevelek szerint a Picsordi család és néhány más nemes birtokolta a falu egyik részét, míg a szentmártoni apátság a másik felét. A XV. század végére valószínűleg egyesült a két birtokrész, mivel ekkor már egységesen csak Tarjánt említik a források.
A település a mohácsi vészt követő török hadjáratok során elnéptelenedett, és a korábbi falu helyén csak kisebb települési központok maradtak fenn, amelyeket a Pannonhalmi Apátság igazgatott. Az 1609-es adóösszeírásban Tarjánpusztát pusztaként jegyezték fel, amely tartósan lakott településsé a későbbiekben sem vált. Az egykori falut övező birtokok és a puszta a Pannonhalmi Apátság tulajdonában maradtak.
A XVIII. század elején, Göncz Celesztin főapátsága alatt (1709–1722) Tarjánpuszta a főapátság szentmártoni kerületének igazgatása alá került. 1787-ből gazdasági kimutatások is fennmaradtak, amelyek a falu termelési kapacitásairól és bevételeiről számolnak be. Az 1830-as években gazdasági építkezések folytak a pusztán, mint például juhász- és kocsislakások, valamint istállók építése.
Az 1867-es évtől kápolnás tisztilakot létesítettek, míg 1879-ben iskola épült Kruesz Krizosztom főapát támogatásával. A XIX. század végén az ipari fejlődés hatására, a Győr-Veszprém vasútvonal kiépítésével, Tarjánpuszta megállót és rakodót kapott, amivel megindult a személy- és teherforgalom. Ekkor bővült a falu képe új gazdasági épületekkel, cselédlakásokkal és egy szélmalommal, amelyet vízemelésre, őrlésre és darálásra használtak.
Az uradalom az állattenyésztésre és a legelők hasznosítására helyezte a gazdálkodás hangsúlyát, emellett a szántóföldi művelést is kiterjesztették. Az apátság a két világháború közötti időszakban jelentős fejlesztéseket hajtott végre a településen.
1945 után a gazdasági épületek nagy részét lebontották, az építőanyagokat más települések használták fel. Tarjánpusztát Ravazd társközségeként kezelték, majd 1970-ben a körzetesítés során Pannonhalmához csatolták. Az 1991-es helyhatósági választások után ismét Ravazdhoz került, de az itt élők önálló községgé válási kezdeményezése eredményeként 1991. november 7-én a köztársasági elnök hivatalosan önálló községgé nyilvánította Tarjánpusztát 1992. január 1-i hatállyal.
A községgé válás folyamatában egy öttagú bizottság működött közre, amely meghatározta az új település határait, az apátsági birtok korábbi határait figyelembe véve. A bizottság a lakosság számából kalkulált költségvetést és a falugyűlésen elfogadott határozatot is csatolta a kérelemhez, amit a Belügyminisztérium jóváhagyott.
A községgé válást követően a bizottság és a helyi lakosok összefogással számos fejlesztést valósítottak meg. A település első lépéseként befejezték az iskolaépület felújítását, amelyet még 1991-ben kezdtek meg. Az iskola 1992. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit Boros József egykori kántortanító emlékére, aki 1905 és 1939 között tanította itt a helyi gyermekeket. Az oktatási intézmény 13 éven át működött, mígnem a gyermeklétszám csökkenése miatt 2005-ben bezárták.
Tarjánpuszta története, bár sokszor csendesen alakult, mindvégig hűen őrizte közössége emlékeit és fejlődési szándékát.
A település népességének változása:
|
A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre. |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,4%-a magyarnak, 0,5% németnek, 0,3% románnak mondta magát (2,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 78,8%, református 2,8%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 2% (15,6% nem nyilatkozott).[10]
Magyarország egyetlen olyan önálló települése, aminek neve -puszta végződéssel rendelkezik.[11]