Tarka vízimoly

Tarka vízimoly
	Tarka vízimoly (Nymphula nymphaeata)
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Lepkealakúak ; (Lepidopteroidea);
Rend:	Lepkék (Lepidoptera);
Alrend:	Valódi lepkék (Glossata);
Alrendág:	Heteroneura;
Öregcsalád:	Pyraloidea;
Család:	Fényiloncafélék (Pyralidae);
Alcsalád:	Vízimolyok (Acentropinae);
Nem:	Elophia;
Faj:	E. nymphaeata;
Tudományos név
	Elophila nymphaeata; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	tasakosmoly
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tarka vízimoly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka vízimoly témájú médiaállományokat és Tarka vízimoly témájú kategóriát.

A tarka vízimoly vagy tasakosmoly^[1] (Elophila nymphaeata avagy Nymphula nymphaeata) a valódi lepkék közül a fényiloncafélék (Pyralidae) családjában a vízimolyok (Acentropinae) alcsaládjába tartozó lepkefaj.

Elterjedése, élőhelye

Ez az európai faj Magyarország a lápos-mocsaras területein is gyakori.

Megjelenése

Púderfehér szárnyán szürke és fekete mintáival a föltűnő megjelenésű lepkék közé tartozik. Szárnyának fesztávolsága 22–26 mm.

♂
♂ △

Életmódja

Egy évben két-három nemzedéke nőhet fel úgy, hogy valószínűleg a hernyók telelnek át.

Egész nyáron át az alkonyati órákban rajzik az állóvizek, mocsaras rétek fölött. Petéit levelek aljára rakja, egyesével. Két hét múlva kelnek ki a kis, viaszsárga hernyók, és berágják magukat a levelekbe. A lerágott levéldarabkákból testük védelmére kis házat építenek, és azt tegezzé szövik össze. A tegezben víz van, és benne a hernyók a bőrükön át lélegzenek. A vízben úszó levelek felületéről viaszban gazdag táplálékot vesznek fel, és ettől kültakarójuk víztaszítóvá válik; ettől kezdve légzőnyílásaikon vesznek levegőt. Ilyenkor új, 2 cm hosszú és 1,5 cm széles, hordó alakú tegezt készítenek, amiből csak fejük és testük eleje áll ki. A tegezt levegővel töltik fel. Gyakran átúsznak egyik növényről a másikra; víz nélkül nem élnek meg. Őszig mintegy 2 cm-esre nőnek, és ekkor az iszapba húzódnak áttelelni. Tavasszal ismét a felszínre emelkednek, és nemsokára 10–30 cm mélyen a víz színe alatt váladékukkal egy víz alatti növény szárához erősítik a frissen elkészült, még zöld tegezt (amin egy kis lyukat rágtak, hogy oxigénszükségletüket a növény légszállító edényeiből fedezzék), és bebábozódnak. Két-három hét múlva a kikelt lepkék a tegezben maradt légbuborékok segítségével úsznak fel a felszínre.

A hernyó vízinövényeken él:

békabuzogány (Sparganium sp.),
békaszőlő (Potamogeton sp.),
tündérrózsa (Nymphaea alba).

Alkalmanként a rizs kártevője lehet; egyes rizstermelő államokban a kártétel elérheti a termés 10–20%-át.

A lepkék nappal és éjszaka is repülnek, a mesterséges fény vonzza őket.

Külső hivatkozások

Mészáros Zoltán – Szabóky Csaba: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Budapest: Agroinform. 2005. arch Hozzáférés: 2018. április 6. (PDF)
Bartha Tibor: Lepkék bölcsői

Jegyzetek

↑ Mészáros Zoltán – Szabóky Csaba: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Budapest: Agroinform. 2005. arch Hozzáférés: 2018. április 6. (PDF)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Mészáros2005-1] Mészáros Zoltán – Szabóky Csaba: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Budapest: Agroinform. 2005. arch Hozzáférés: 2018. április 6. (PDF)

[1]