A tarsoly eredetileg széles táska, tarisznya vagy erszény volt.[1] A későbbiekben a magyar huszárok öltözékéhez tartozott dísztáska elnevezése lett. A tarsoly derékra övezett szíjazatról térdhajlásig fityegett alá (a szablyával együtt). Eredetileg pénz, élelmiszer, azaz víz és étel, illetve lőszerek hordására szolgált. Külföldön is elterjedt, főként a huszárságnál.
A magyar honfoglaló lovasok a szablyát, a készenléti íjtegezt és a nyíltartó tegezt (puzdra), a tarsollyal együtt az övükön felfüggesztve az oldalukon hordták. "Már korábban kialakult a honfoglalók művészetének sajátos egységes stílusa, miként a különböző törzsek is szövetségben egyesültek. Ez a stílus mindegyik elődjétől meg is különbözteti a magyarság korai művészetét. A jellegzetesen magyar, méltóságot jelző tarsolyok díszítésmódja szépen példázza a sokféleség és az egység együttes megvalósítását. A különálló veretekkel fedett bőrtarsoly (pl. Újfehértó-Micskepusztáról, Budapest-Farkasrétről) ornamentális rendszere az egész tarsolyt borító tarsolylemezek némelyikén (pl. Félegyháza, Szolnok-Strázsahalom) is megjelenik, s alighanem ebből indult ki a központi elrendezésű kompozíció. Más tarsolylemezeket a zárószíjat utánzó sáv oszt két szimmetrikus félre (Eperjeske), egy harmadik típusban pedig a palmetták textilmintára emlékeztető végtelen láncolatba fonódnak össze (Galgóc, Szolyva, Bodrogvécs, Bana). A különféle kompozíciós sémák alkalmazása a Kárpát-medencében a legkülönbözőbb mesterek kezén nagyobb lélegzetű ornamentális kompozíciók összefüggésében jelentek meg. A honfoglalás kori magyar fémművesség stílusát az elődökétől jól felismerhetően megkülönbözteti az ornamens elegáns, éles elhatárolása, a stilizált díszítő elemek megsokszorozására való hajlam, továbbá az állatalakok leegyszerűsített, stilizált, lendületes vonalrajzú sziluett-jellege."[2] A tarsolylemezek gyakran művészi megformálású ötvöstárgyak.
Az övről a tarsoly szíjon csüngött le, s ezt a szíjat is veretekkel díszítették. Ez a szíj egyúttal a tarsoly zárásához is szolgált. A tarsoly szőttes textilből, nemezből, de legtöbbször bőrből készült. A tarsolyban a tűzszerszámokat (apró készségeket, a kovát, taplót és a csiholóacélt) tartották. A magyar honfoglaló lovasok a szablyát, az íjtegezt és a nyíltartó tegezt (puzdra), a tarsollyal együtt az övükön felfüggesztve, oldalukon hordták.
A tarsolyok nagy részénél a fedelet teljesen befedő tarsolylemez díszítette. Ezeken mutatkozott meg a legszebben a magyar ötvösök leleményessége. A tarsolylemez a honfoglalás kori tarsolyok jellegzetes, fémből, egyedi ötvösmunkával készült fedőlapja.A tarsolylemezzel díszített tarsoly a honfoglaló magyarság jellegzetessége. Feltételezhető, hogy tarsolylemezt közülük is csak a vezető réteg tagjai hordtak, esetleg közülük is csak bizonyos törzshöz tartozók. Ezt támasztja alá, hogy eddig viszonylag kevés, mintegy 43 db tarsolylemez került elő, viszont azonos környékről gyakran több is. A Magyar Nemzeti Múzeum Tarsolylemezek c. időszaki kiállítás anyagában az szerepel, hogy múzeumokba csak 27 tarsolylemez és 13 veretes tarsoly került be.[3]
A 8-10. században a Volgai Bolgárország ellenőrizte az Urál hegység mindkét oldalán, egészen északra vezető kereskedelmi útvonalakat. A finnugor népek által lakott területekre irányuló kereskedelmi expedícióknak lehettek magyar résztvevői is – akik ebben az időben a volgai bolgárok melletti törzsi szálláshelyeken laktak – így kerülhettek a marikhoz, komi-permjákokhoz, hantikhoz „a magyarok által kedvelt tárgyak: tarsolylemezek, tálak (...) (Veszelov-tanyai tarsolylemez, permi tarsolylemez, szalehardi tál)”.[4]
Tarsolylemezes és veretes tarsolyok: