Telfair-szkink | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Leiolopisma telfairii (Desjardin, 1831) | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Telfair-szkink témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Telfair-szkink témájú kategóriát. |
A Telfair-szkink (Leiolopisma telfairii) a hüllők (Reptilia) osztályába a gyíkok (Sauria) rendjébe és a vakondgyíkfélék családjába tartozó faj.
Egyedül az Indiai-óceánban, Mauritiustól északra található Kerek-szigeten él.
Körülbelül 30 cm-esre nő meg. Karcsú, az orra hegyes, hosszú farka egyenletesen keskenyedik. Törzsének alapszíne szürke; orra és farka barnás. A világosabb alapot keresztirányú, sötétebb foltok-sávok tarkázzák.
A sziget meglehetősen kopár, ezért a szkinkek nem túl válogatósak. Megesznek jóformán mindenféle szerves anyagot: rovarokat, madártojást, gyümölcsöt, a fiatal Günther-gekkókat, a ritka falakó boa kicsinyeit, a tengerből partra hordott puhatestűeket és haltetemeket, a szigetre látogatók uzsonnáját.
Amint ez az évmilliókig természetes ellenségek nélkül fejlődő endemikus fajoknál oly gyakori, a Telfair-szkinknek sincs veszélyérzete: az emberre is felmászik, hogy kivegye kezéből az élelmet.