Úgy tűnik, hogy ez a szócikk vagy szakasz külső forrás szó szerinti másolata, és ez a szerzői jog megsértését jelentheti. | Győződj meg róla, hogy az azonos szövegek közül melyik keletkezett előbb! Ha tudsz, kérj engedélyt a korábbi külső szöveg felhasználására a Wikipédia:Engedélykérés lapon leírtak szerint, vagy szerkeszd bátran a lapot, és távolíts el minden jogvédett részt belőle! Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat! Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont! |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A tender teherhajó, amelyet más hajók logisztikai támogatására és ellátására használnak, elsősorban üzemanyagot, de élelmiszert és egyéb készleteket is szállíthat.
A 19. század-ban hadivitorlás elnevezése, amit 8–14 legkisebb kaliberű ágyúval szerelték fel. Az akkori idők legkisebb hadihajója volt. Hírvivő és őrjáratozó vízi járműként használták. Klasszikus kutter vitorlázattal látták el, vagyis egyetlen árbócán csonka és csúcsvitorla, valamint három elővitorla kapott helyet, ezek közül az egyik „repülő” vitorla volt. Az elővitorlákat a szél erőssége szerint használták. A hajó orrárbóca szinte vízszintesen állt, s az alsó függőleges támaszrudat elhagyták. A hajóorr meredeken szaladt bele a vízbe, a tat kanál alakú volt. Az esőben és a tűző napfény ellen a fedélzet felé sátorponyvát feszítettek. Ez után kapta a hajó a nevét: a tender olaszul sátorponyva.
Később sporthajók mintájává vált. A gépkorszakban a tender megnevezés a ellátást szolgáló segédhajók elnevezése.