Terentianus Maurus | |
Született | 2. század |
Elhunyt | nem ismert |
Állampolgársága | római |
Foglalkozása |
|
Terentianus Maurus (terenciánusz maurusz) (2. század vége), késő római stiliszta, grammatikus.
Az észak-afrikai Mauretaniából származott. Idősebb korában Caesius Bassus nyomán három metrikáról szóló verses tankölteményt írt, melyet a hagyományozódás során tévesen egy műben (De litteris, syllabis, metris) egyesítettek. A munka kifejezetten iskolai használatra készült poema memoriale. A műveket fiának, Bassinusnak, és vejének, Novatusnak ajánlotta. Ügyes verselő volt, saját metrikai ismeretei azonban csekélyek.
A mű a betűk kiejtéséről szól 278 szótadészi verssorban.
A munka a betűk és a szótagok metrikus minőségét vizsgálja.
Rövid megjegyzés tankönyvéről és annak jelentőségéről:
Talán nem haboznak egynéhányan könyvemet szószátyárnak nevezni; talán valaki más, nálam sokkal okosabb mondhatná, hogy kevés új dolog van benne, mert maga is jóval többet talált ennél; a rest és türelmetlen talán túl homályosnak találja, minden könyv sorsa az olvasó felfogóképességétől függ. De én nem félek az ítélettől: hiszen munkámat rátok bíztam, akik okosak és kedvesek vagytok, s nagy szorgalommal folytatjátok tanulmányaitokat. Titeket akarlak követni, előttetek biztosan jól vizsgázik a könyv.
(A De syllabis vége: 1282-1290. sor)
Négy fejezetből álló mű. Kiindulása a daktilikus hexameter és a jambikus trimeter, ezekből vezeti le a többi mértéket. Befejezésül a horatiusi versmértékeket tekinti át. Ld. még Poetae novelli.
Műveiből Aphtoniosz, Marius Victorinus Afer, majd később Sevillai Szent Izidor, Beda Venerabilis és Clemens Scottus merített. A késő antikvitásban sokat olvasott költemények egyetlen kézirata a középkorban elveszett, és csak 1493-ban került újra elő. Ennek eredményeként adták ki 1497-ben Milánóban az editio princepset.