Tetétlen | |||
A Zichy-kastély egy 1880 körül készült képen | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Hajdú-Bihar | ||
Járás | Püspökladányi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Bőr Ferenc Attiláné (független)[1] | ||
Irányítószám | 4184 | ||
Körzethívószám | 54 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1236 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 43,6 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 32,11 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 18′ 58″, k. h. 21° 18′ 19″47.316061°N 21.305169°EKoordináták: é. sz. 47° 18′ 58″, k. h. 21° 18′ 19″47.316061°N 21.305169°E | |||
Tetétlen weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tetétlen témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tetétlen község Hajdú-Bihar vármegyében, a Püspökladányi járásban.
A vármegye déli részén helyezkedik el, Püspökladány keleti vonzáskörzetében. A közvetlen szomszédos települések: északkelet felől Hajdúszovát, délkelet felől Földes, délnyugat felől Báránd, északnyugat felől pedig Kaba.
Csak közúton érhető el, Nádudvar-Kaba és Földes felől is a 3407-es. Határszéleit átszeli (vagy legalább súrolja) még egy-egy rövid szakasz erejéig délen a 42-es főút, északon pedig a 4802-es és a 4805-ös út is, de lakott területeit egyik sem érinti.
Vasútvonal nem érinti; a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget a Budapest–Záhony-vasútvonal Kaba vasútállomása kínálja, mintegy 8 kilométerre északnyugatra.
Címer: Pajzs veret, az alapja egy pontig ívelt. A jobb oldalon három búzakalászt, a bal oldalon ezüstös aratósarló visel.
Tetétlen címerének története és adottsága szerint a parasztságra, szántóföldjei termékenységére utalnak. A középkorban ezt az eszközt a gabona betakarításakor használták. Tetétlen címerén archaikusan fogazott sarló, a másik címerábrázoláson pedig a napjainkban használatos sarló látható. A kétféle szerszám kétféle vágási módot feltételez.
A falu neve korai okiratokban nem szerepel, a 14. század végén valószínűleg a Debreceni család birtokához tartozott. A Debreceni család kihalása után a király 1411-ben Lazarevics István szerb despotának adományozta a birtokot. A falu ekkor még a birtok része volt. 1441-ben a Földesi Nagy, Szentmiklósi és Dancsházi kisgazda családok birtokrészeket adományoztak, amelyeket később a Bajoniak kaptak. Bajoni Benedek özvegyének 56 földbirtoka volt a birtokában. 1554-ben ez a falu is török kézre került és súlyosan megrongálódott; 1556-ban a Szabolcs vármegyei Nádudvarhoz tartozó tizedkerületben mindössze négy báránytizedet fizető háztartást tartottak nyilván. A szolnoki szandzsáki debreceni nahije 1572-es adólajstromában viszont 35 háztartással (családfővel) és egy templommal találjuk.
A 17. század elején a falu a bajomi vár része volt. 1608-ban Báthory Gábor erdélyi fejedelem a birtokot a Szabolcs vármegyéhez tartozó Tetétlen községgel Nagy Heyduck András miskolci kapitánynak, a tragikus véget érő második Heyduck-felkelés híres vezérének adományozta. Az egész falu a birtokhoz tartozott.
A 16. század második felétől Tetétlen a hódoltsági területen terült el, amelynek szintén adót kellett fizetnie a töröknek, és 1618-ban még a török fennhatóság alatt álló települések között szerepel. 1648-ban még lakottnak számít, de továbbra is Szabolcs vármegye déli határ menti községe.
A falu elnéptelenedését valószínűleg Váradot 1660-ban a törökök elfoglalták, a dokumentumok tanúsága szerint sokáig elhagyatott maradt. 1715-ben Károlyi István birtoka volt. 1726-ban a Bajomi család kérvényezte az elhagyatott Tetétlen tulajdonjogát a szepesi kamarától, de elutasították. 1734-ben a birtok Komáromy Györgyé volt, akit Bónis Ferenc követett. Ő volt a felelős a község 1775-ös újranépesítéséért, amely ma is látható a szerkezeten, az úthálózaton és a településrendezésen.
Közvetlenül az új telepesek érkezése után a falu közössége pecsétet készíttetett a következő felirattal: TETETLENI PETSET 1776 (TETETLEN 1776.). Címerében három búzakalász és egy sarló látható, amelyek a mezőgazdaság jelentőségét és a talaj termékenységét jelzik.
A 19. század elején ismét a Komáromiak birtokolták a birtokot, mígnem 1841-ben a Zichy család megvásárolta. Itt élt a híres Zichy Géza, az „egykezes” zongoraművész, költő és zeneszerző is.
A 19. század közepén a falu talaját termékenynek mondták. Szarvasmarháiról és juhairól volt híres. A falubeliek szinte mindegyike református.
Forrás(Angol nyelvről fordítva): http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-tetetlen_en.shtml Archiválva 2021. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
Időszak | Név | Jelölő szervezet(ek) | Megjegyzés |
---|---|---|---|
1990–1994 | Kulcsár András | független[3] | |
1994–1998 | független[4] | ||
1998–2002 | Bernáth László | független[5] | |
2002–2006 | Fidesz[6] | ||
2006–2010 | Fidesz[7] | ||
2010–2014 | Borbélyné Fülöp Hajnalka | független[8] | |
2014–2019 | független[9] | ||
2019–2024 | független[10] | ||
2024– | Bőr Ferenc Attiláné | független[1] |
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1422 | 1442 | 1416 | 1320 | 1270 | 1245 | 1236 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,2%-a magyarnak, 9,1% cigánynak, 0,4% németnek mondta magát (19,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 3,8%, református 46,2%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 22,1% (25,8% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 94,6%-a vallotta magát magyarnak, 3,5% cigánynak, 0,6% örménynek, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak, 0,1% németnek, 1,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,2% volt református, 1,3% római katolikus, 1,4% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 0,1% evangélikus, 24,4% felekezeten kívüli (38,3% nem válaszolt).[13]