Tien Han

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Tien Han
Tien Han (Tian Han) portréja.
Tien Han portréja.
Élete
Született1898. március 12.
Csangsa (Hunan tartomány, Kína)
Elhunyt1968. december 10. (70 évesen)
Peking, Kína
Nemzetiségkínai
GyermekeiTian Dawei
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)modern dráma, költészet
Fontosabb műveiAz Önkéntesek Indulója
A Wikimédia Commons tartalmaz Tien Han témájú médiaállományokat.


Tien Han (hagyományos kínai: 田漢; egyszerűsített kínai: 田汉; pinjin hangsúlyjelekkel: Tián Hàn; magyar népszerű: Tien Han; 1898. március 12. - 1968. december 10.) a Hunan tartománybéli Changsha városban született kínai drámaíró, költő, színész, valamint a forradalmi zenék és -filmek egyik vezéralakja. Tien Han egy nagyban járult hozzá a modern kínai dráma és a kínai opera a megújításához. Egyik legismertebb és legjelentősebb művének az 1934-ben írt Az Önkéntesek Indulója című költeménye, amely 1949-től Kína hivatalos himnusza.[1]

Biográfia

[szerkesztés]

Már gyerekfejjel megismerkedett szülővidéke, Hunan tartomány gazdag színjátszóhagyományával, s a színház iránti rajongása elkísérte a csangsai iskolaévei, majd a tokiói tanulmányútja során is. Első darabját is Japánban írta 1919-ben. Hazájában az 1919. május 4. mozgalom idején vált ismertté Tien Han az a művészetkörben folytatott erős imperializmus-ellenes és feudalizmus-ellenes tevékenységével, amelyeket ő indított el.
Tien Han, amikor 1921-ben visszatért Japánból, csatlakozott a Kuo Mo-zso (1892-1978) vezette Alkotás Társasághoz. A kezdeti útkeresés után fokozatosan vállalta a nyílt művészi állásfoglalást a haladás eszméi mellett. 1927 után szakított mindazokkal, aki nem szegültek szembe a forradalmat eláruló Csang Kaj-sek terrorjával, s 1930-ban, amikor az irodalmi életet vezető Lu Hszün Sanghajban a Kínai Baloldali írók Ligájában tömörítette a legradikálisabb elveket valló írókat, meg is vált az Alkotás Társaságtól, és a Liga tagjaként vett részt az új művészet, a tömegeknek szóló irodalom létrehozásában és terjesztésében.
A drámaíráson kívül Tien Han színházi szervezőmunkájával is hozzájárult a modern kínai dráma népszerűsítéséhez. Ő alapította és vezette a színház-pártoló, drámaírókat és színészeket összefogó Dél Társaságát. Folyóiratot is adott ki, amelyet azonban hamarosan betiltottak. A Társaság illegalitásba kényszerült, Tien Hant pedig bebörtönözték. Kiszabadulása után a Sanghaji Egyetem tanáraként működött, és nagy sanghaji kiadócég munkatársaként gondozta a modern kínai drámairodalmat. Diákokból toborzott önkéntevekény színháztársulatával beutazta Kínát, a japán betörés idején, különösképpen 1937-ben ellenállásra buzdította társulatával.
Tien Han fáradhatatlanul tanított, szervezett, esszéket és drámákat írt, külföldi drámákat fordított és régi kínai színműveket dolgozott át a második világháború éveiben is.[2]
Írói pályafutása során rengeteg álnevet használt; ezek közül a legismertebbek: Sou-csang 寿昌, Po Hung 伯鸿, Csen Jü, Su-zsen 漱人 és Han-hszien 汉仙.
A kulturális forradalom idején börtönben halt meg, 1968. december 10-én.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Egy este a kávéházban (Ha fej tien ji je) 1922.[m 1]
  • Ebéd előtt (Vu fan cse csien) 1922.
  • A Tigris elfogásának éjszakája (Vo hu cse je 获虎之夜) 1924.
  • Szucsou életének éjszakai beszélgetése (Szucsou je hua) 1928.
  • A tó tragédiája (Hu sang tö pej csü) 1928.
  • Jelenet egy folyómenti faluból (Csiang cun hsziao jing) 1928.[m 2]
  • Egy híres színész halála (Ming ju cse sze 名优之死) 1929.
  • A vándor visszatér (Nan kuj) 1929.[m 3]
  • Szilva esők (Mej jü) 1932.
  • Holdfény-melódia (Jüe kuang csü) 1932.
  • Luan csung (乱钟) 1932.
  • A Jangce folyó vihara (Jangce csiang tö pao feng jü) 1935.
  • Nyár-melódia (Huj csun cse csü 回春之曲) 1935.
  • Árvíz (Hung shuj) 1935.[m 4]
  • A Lu Kou híd (Lu kuo csiao) 1937.
  • A Han-folyó halászának dala (Csiang Han jü ko 江汉渔歌) 1939.
  • Csiu seng fu 1942.
  • Li zsen hszing (丽人行) 1959.

Magyarul

[szerkesztés]
  • Egyfelvonásosok. Dokumentumok a kínai polgárháború korszakából, az 1920-30-as évekből / Egy este a kávéházban / A vándor visszatér / Árvíz / Jelenet egy folyómenti faluból; ford. Ecsedy Ildikó, Tőkei Ferenc; MTA Orientalisztikai Munkaközösség, Bp., 1991 (Történelem és kultúra)

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyarul Ecsedy Ildikó fordításában olvasható, lásd Tien 1981, 11-38. o.
  2. ↑ Magyarul Tőkei Ferenc fordításában olvasható, lásd Tien 1981, 107-113. o.
  3. ↑ Magyarul Ecsedy Ildikó fordításában olvasható, lásd Tien 1981, 39-56. o.
  4. ↑ Magyarul Ecsedy Ildikó fordításában olvasható, lásd Tien 1981, 57-106. o.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Ecsedy 1991 5-10. o.
  2. ↑ Ecsedy 1991 5-10. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ecsedy 1991: Tien Han. In Tien Han egyfelvonásosak. Dokumentumok a kínai polgárháború korszakából, az 1920-30- évekből. Történelem és kultúra 7. MTA Orientalisztikai Munkaközösség, Budapest 1991, 5-10. o.
  • ↑ Tien 1991: Tien Han egyfelvonásosak. Dokumentumok a kínai polgárháború korszakából, az 1920-30- évekből. Fordította: Ecsedy Ildikó és Tőkei Ferenc Történelem és kultúra 7. MTA Orientalisztikai Munkaközösség, Budapest 1991.
  • ↑ Tőkei–Miklós 1960: Tőkei Ferenc – Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]