A tioketonok (más néven tionok vagy tiokarbonilok) kénorganikus vegyületek, a ketonok kéntartalmú megfelelői. Általános képletük R2C=S. A sztérikusan nem gátolt alkiltioketonok polimerizációra vagy gyűrűképzésre hajlamosak.[1]
Többnyire ketonokból állítják elő olyan reagensek felhasználásával, melyek az oxigént kénatomra cserélik. Az egyik gyakran használt anyag a foszfor-pentaszulfid[2] és származéka, a Lawesson-reagens. Egy másik eljárásban hidrogén-klorid és hidrogén-szulfid keverékét használják. Ezeken kívül bisz(trimetilszilil)szulfid is alkalmazható.[3]
A tiobenzofenon ((C6H5)2CS) stabil, mélykék színű vegyület, amely jól oldódik szerves oldószerekben. Levegőn fotooxidáció révén benzofenonná és kénné alakul. Felfedezése óta számos rokon tioketont állítottak elő.[4] A tioketonok szeléntartalmú megfelelői reakcióképesebbek.[4] A szelenobenzofenon reveribilisen dimerizálódik, és ismert róla, hogy 1,3-diénekkel – a Diels–Alder-reakcióhoz hasonló – cikloaddíciós reakcióba lép.[5]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thioketone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.