Tiszaföldvár

Tiszaföldvár
A római katolikus Szent István templom
A római katolikus Szent István templom
Tiszaföldvár címere
Tiszaföldvár címere		 Tiszaföldvár zászlaja
Tiszaföldvár zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeJász-Nagykun-Szolnok
JárásKunszentmártoni
Jogállásváros
PolgármesterHegedűs István (független)[1]
Irányítószám5430
Körzethívószám56
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség9901 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség133,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület80,34 km²
Földrajzi nagytájAlföld[3]
Földrajzi középtájKözép-Tisza-vidék[3]
Földrajzi kistájSzolnok–Túri-sík[3]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 59′, k. h. 20° 15′46.983333°N 20.250000°EKoordináták: é. sz. 46° 59′, k. h. 20° 15′46.983333°N 20.250000°E
Tiszaföldvár (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye)
Tiszaföldvár
Tiszaföldvár
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképén
Tiszaföldvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszaföldvár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tiszaföldvár város Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Kunszentmártoni járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Tiszaföldvár a Közép-Tiszavidékhez tartozó Nagykunság Szolnok-Túri-sík kistájegységében, Szolnoktól délre, a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet alsó szakaszán a Tisza folyó középső szakaszán, a bal parton, a Tiszazug északi részén fekszik. A várostól legközelebb északra Martfű, délre Cibakháza, keletre Mezőhék található. Budapesttől kb 130 km-re található.

Megközelítése

[szerkesztés]

Területén észak-déli irányban végighalad a Szolnok-Martfű-Kunszentmárton közti 442-es főút, amely így összeköttetést biztosít számára az említett városok és a térség fontosabb főútjai (4-es, 44-es, M44-es autóút) felé is. A 442-es régi nyomvonala a központján is áthaladt, az az út ma a 4633-as számozást viseli. Utóbbiból ágazik ki kelet felé a 4628-as út, amely Mezőtúrig vezet.

Autóbusszal a város jól megközelíthető a Szolnok-Martfű-Tiszaföldvár-Cibakháza-(Kunszentmárton) vonalon. Az önkormányzat és a Jászkun Volán Zrt. közös tervet készített autóbusz-állomás építésére a belvárosban, a megyei autóbusz-társaság felmérései alapján ugyanis a Tiszazug közlekedési központja nem annyira Kunszentmártonban, mint inkább Tiszaföldváron alakult ki, így ide kívánták áthelyezni a csatlakozási/közlekedési súlypontot. A tervek meg is valósultak, és 2015. május 6-án átadták az új autóbusz-állomást. Tiszaföldváron egyébként helyi autóbuszjárat is közlekedik, mely a város három főbb pontját (Kossuth tér, Balogh sarok és Vasútállomás) köti össze egymással, illetve a kertvárossal, Homokkal. Az autóbuszvonalat a helyi BUSZ-VÁR Kft. működteti.

Vasúton a Szolnok–Kecskemét-vasútvonalon érhető el, a település területén a vonalnak két megállási pontja is van: Szolnok vasútállomás felől sorrendben előbb Tiszaföldvár vasútállomás és Homok megállóhely. Az előbbi a településközpont keleti részén, 442-es főút és a 4628-as út találkozásánál helyezkedik el, utóbbi Homok településrész délkeleti végében található, a 442-es főút és a 46 334-es út kereszteződésénél. A várost érintő vonatok két óránként, ütemes menetrend szerint közlekednek; közvetlenül elérhető innen vasúton Szolnok és Szentes is.

Története

[szerkesztés]

A város területe feltehetően már sok ezer év óta árvízmentes, már az újkőkortól kezdve kimutathatók az ember megtelepedésének nyomai.

Az első írásos adat a településről 1467-ből származik. A Thyzafeudwar-ként említett falut és a hozzá tartozó Marthjenőt a dunaföldvári apát birtokolta.
Tiszaföldvár legrégibb része a nevében a török kor emlékét őrző Tabán. Az 1571. évi török összeírás szerint az akkori Földvár 250-300 lakosú, közepes méretű falu volt.

A magaslati fekvés és a falut két oldalról határoló Tisza mocsarai jól védhetővé tették. Bél Mátyás 1735-ben így írta le: „Egykor török végvár volt itt, vízzel övezett kettős árokkal, mindkét árok mély, meredek mederben.” A települést déli irányból védő árokrendszert a mai Sánc utca vonalában, csak a 20. század elején temették be.

A török időkben Földvár földesurai gyakran cserélődtek. Kisebb megszakításokkal lakott település maradt, de 1596. évi török, illetve az 1658. évi tatár pusztítások nyomán hosszabb-rövidebb időre elnéptelenedett. A zűrzavaros viszonyok ellenére a vallási élet élénk volt a településen. A reformáció ide is eljutott, és 1642-ben már kálvinista prédikátora volt a falunak, 1673-ban kálvinista templomot is építettek.

A felszabadító harcok során ismét elpusztult a falu, és csak az 1690-es évekre települt ideiglenesen újra. A Rákóczi-szabadságharc alatt az egész Kunságot így Földvárt is felégették a császári zsoldban harcoló rácok.

1722-ben különböző vallású lakók telepítették újra Földvárt. Heves vármegyéből 23 református jobbágy érkezett Karcag, Kisújszállás és Kunmadaras falvakból.

A község 1755-től az aszódi báró Podmaniczky család tulajdonában volt, akik támogatták a jobbágyok letelepedését. A megélhetést a szántóföldek, a szőlő és főként az állattartás jelentette.

1808-tól a földvári birtokon báró Podmaniczky II. János, a széles látókörű birtokos megnövelte az állatállományt, hatékonyabbá tette a gabonatermelést. Híressé vált a tiszaföldvári ménes.

A község is megerősödött, de néha mégis éhínség pusztított. A földesúr ezért 1837-ben létrehozta a Szükség Hombárt, amely a tehetősebb gazdák adományainak segítségével a szűkebb esztendőkben is képes volt biztosítani a rászorulók ellátását.

1846-ban a határból 5500 hold szántó és legelő került a lakosság tulajdonába.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején mintegy ötven földvári harcolt a honvédseregben. 1849-ben a szolnoki csatát megelőzően a környék Damjanich és Leiningen tábornokok seregének felvonulási területe volt. Fontos tanácskozások színhelye lett a földvári tiszttartói ház. 1849. március 15-én itt tartózkodott Kossuth Lajos is, ennek emlékét a helyi védelem alatt álló tiszttartó ház falán elhelyezett emléktábla is őrzi.

A forradalom után nehezebb évek következtek. Az 1860-as ínséges időszakot a Szükség Hombár segítségével vészelték át, sőt a vagyont megforgatva növelni tudták a bevételeket. Ebből fejlődött ki később a Takarékmagtár, majd 1898-1947-ig a Polgári Társulati Alap, mint a tőkés társulás és vállalkozás sajátos formája.
A Takarékmagtár téglagyárat és vágóhidat létesített, 1897-ben megnyitotta gőzfürdőjét. Vagyonát 100 év alatt 4000 P-ről 120 000 P-re gyarapította, miközben minden jó ügyet támogatott.

A Martfűvel és Homokkal egyesített Tiszaföldvár 1886-ban járási székhely lett. A vasút és a közút kiépítése bekapcsolta a települést az ország vérkeringésébe. A Tisza szabályozása révén nőtt a szántóterület. Bővült a szőlő- és gyümölcstermelés, a termesztett kultúrnövények köre.

Az első világháború súlyosan érintette Tiszaföldvárt. 313 földvári vesztette életét a csatatereken. A román csapatok 1919. április 30-án megszállták és szinte minden terményt és megmaradt értéket magukkal vittek.

A két világháború közti időszakban a növekvő mezőgazdasági termelés, és a termékértékesítő szövetkezetek javítottak a lakosság életminőségén.

A második világháború idején 1944 őszére sokan elmenekültek az ország nyugati részébe. A település 1944. október 6. és 1945. január 6. között többször volt hol a német, hol a szovjet csapatok birtokában.

A háborút követő években politikai okokból kitelepítettek is érkeztek a földvári szőlőkbe.

A háborút követő években megtörtént a jelentősebb ipari üzemek és az iskolák államosítása. Itt kezdődött meg a környék települései közül elsőként a szövetkezetesítés.

Tiszaföldvár 1950-ben megszűnt járási székhely lenni, mivel e szerepet Kunszentmárton vette át.

Az 1956-os forradalmi események során a gimnázium diákjai és tanárai részt vettek helyi és más településeken rendezett nagygyűléseken, élelmiszert gyűjtöttek és azt Budapestre szállították. Komolyabb incidens nem történt.

1993. január 1-jén Tiszaföldvár városi rangot kapott.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Marosfalvi Ernő (nem ismert)[4]
  • 1994–1998: Marosfalvi Ernő (SZDSZ-Fidesz)[5]
  • 1998–2002: Borza Attila Ottó (Fidesz-SZDSZ)[6]
  • 2002–2006: Borza Attila Ottó (MSZP)[7]
  • 2006–2010: Borza Attila Ottó (MSZP)[8]
  • 2010–2014: Hegedűs István (független)[9]
  • 2014–2019: Hegedűs István (független)[10]
  • 2019–2024: Hegedűs István (független)[11]
  • 2024– : Hegedűs István (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
11 227
11 082
10 672
10 325
10 046
10 039
9901
2013201420172021202220232024
Adatok: Wikidata

2001-ben a város lakosságából 135-en cigány nemzetiségűnek vallották magukat.[12]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82%-a magyarnak, 2,1% cigánynak (18% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 13,7%, református 13,3%, evangélikus 1,1%, felekezeten kívüli 43,5% (27,7% nem nyilatkozott).[13]

2022-ben a lakosság 92,1%-a vallotta magát magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% ukránnak, horvátnak és románnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 10,8% volt református, 10,3% római katolikus, 1% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,4% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 36,1% felekezeten kívüli (40,3% nem válaszolt).[14]

Nevezetességei

[szerkesztés]
Református templom a főtéren
  • Belterületi Református Nagytemplom
Tiszazugi Földrajzi Múzeum

A város központi részén helyezkedik el. Késő barokk stílusban épült, 1788-ban szentelték fel. Egyhajós építmény, homlokzat előtti galériás toronnyal. A II. József által kiadott türelmi rendelet értelmében bejárata egy mellékútra nyílik, tornya is a főúttól mért legtávolabbi templomoldalra került. Így a templom mintegy „hátat fordít” a főútnak. A hajó két végén három-három ívvel alátámasztott kórus található, a bal oldalán pedig fakarzat húzódik. Orgonája hangversenyek tartására is alkalmas. A mennyezet kazettás, a falak fehérek, a padok szürkék, csak a turcsa szószék díszítése és a kazetták közepének rózsái aranyozottak. A templomkertben a régi temető több értékes sírköve látható. A torony kerengőjéből az egész települést be lehet látni. A főtérre néző jelenlegi főbejárata csak az 1929. évi renoválás során kapta meg a díszesebb, barokkos formáját.

  • Evangélikus templom

A templomot 1855-ben építették késő klasszicista stílusban. Egyhajós épület, egyenes záródású szentéllyel. A főbejárat előtti magas, oromzatos timpanonnal ellátott portikuszt két sarokpillér és két oszlop tartja. A hajó központi, négyzetes része csehsüveg boltozatú. Az oltár feletti rész, valamint a torony mellett lévő karzat hosszanti dongaboltozattal fedett. Berendezése klasszicista stílusú. A legutóbbi homlokzatfelújítás során klasszicista tagozatait sajnálatos módon részben polisztirolhab burkolattal takarták el, így a klasszicista homlokzat eredeti formái helyreállításra várnak.

1894-ben emelték Szűz Mária és Szent István tiszteletére a kéttornyú, színes téglás, neoromán-neogótikus stílusban készült templomot. Szentélyében Szűz Máriát, a sekrestyében pedig Keresztelő Szent Jánost ábrázoló ablak van. Az oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amikor a koronát felajánlja Szűz Máriának. A templomban lévő „Szentföldi kiállítás” a Szentföldön tett egyházközségi kirándulások gyűjteményéből áll. A templomkertben épült a lourdesi barlang, ami körül nyíl alakú márványtáblák jelzik a legnagyobb Mária-kegyhelyek irányát és távolságát.

  • Jézus szíve templom (római katolikus)

A homoki részen a Döbrei János úton található római katolikus templomban őrzik a Torinói lepel egyetlen magyarországi másolatát, Dinnyés László kunszentmiklósi képzőművész alkotását. A 436 x 110 centiméteres vászonra pontosan rávitt mindent, ami az eredeti torinói halotti leplen látható.

  • Tiszttartói lakás

A Kossuth út bal oldalán a 101. szám alatt van az egykori tiszttartói lakás, amelyben 1849. március 15-én – a korabeli feljegyzések szerint – járt Kossuth Lajos is, a szolnoki csata előkészítése során. A ház falán márványtábla emlékeztet a nagy eseményre. Az épület helyi védelem alatt áll. Ebben a házban született Somogyi Károly, a szegedi Somogyi Könyvtár alapítója.

  • Tiszazugi Földrajzi Múzeum

Hosszú ideig a református templom melletti egykori iskolaépületben működött a Tiszazugi Földrajzi Múzeum. A gyűjtemény létrehozása dr. Varga Lajos gimnáziumi tanár és Szlankó István múzeumigazgató nevéhez fűződik. A múzeum szakgyűjteményének túlnyomó részét a Tiszazug természeti, gazdasági földrajzára, helytörténetére vonatkozó anyag teszi ki: mintegy kétezer természettudományos, ezernyi néprajzi, kétezernél több történeti dokumentációs, kb. tizenkétezer adattári anyag gyűlt össze, s amellett számtalan negatív, dia, könyv, folyóirat és térkép. A múzeum őslénytani gyűjteménye a harmadik legnagyobb Magyarországon. A gyűjtemény kiemelkedő darabja a Tisza medréből 1968-ban kiemelt bödönhajó. A múzeum 2006. évtől a Kossuth L. út 101. szám alatt várja a látogatókat.

  • Kossuth tér

A századforduló táján alakult ki a város történelmi hangulatot árasztó építészeti együttese a Kossuth téren, ahol Kossuth Lajos egész alakos bronzszobra áll. A szobrot Poroszlai Sándor tiszaföldvári születésű szobrászművész készítette a helyiek felkérésére 1914-ben. A szobor mellett található az 1894-ben fúrt ártézi kút díszes kőmedencéje. A kút fölé hajol – a szájhagyomány szerint a kút fúrásakor ültetett – tölgyfa hatalmas lombkoronája. A néphagyomány úgy tartja: Kossuth ehhez a fához kötötte ki a lovát, ezért Kossuth-tölgynek is nevezik. A kút és a tölgyfa egyaránt helyi védelem alá tartoznak. A parkot gondozott díszkert, padok, valamint körben felállított kovácsoltvas kandeláberek teszik kellemessé. A park négy oldalán álló épületek: Tiszaföldvár Város Polgármesteri Hivatal, Kollégium (egykori járási székház), Okmányiroda és Gyámhivatal (volt Művelődési Ház), református templom és az egykori közfürdő

  • Somogyi-emlékmű

A Szt. István templom előtti kis téren a szegedi Somogyi Könyvtár alapítójának, Somogyi Károlynak az emlékműve áll.

  • Aradi Vértanúk emlékműve

Az emlékoszlopon a vértanúk faragott arcmása látható. A városban megtekinthető továbbá az I. és II. világháború és az 1956-os forradalom hősei emlékére állított emlékmű.

  • Szabadkéményes ház, Kossuth u. 2.

A Közép-Tisza-vidék egyetlen fennmaradt szabadkéményes lakóháza, az egykori közép-magyar vagy alföldi háztípus képviselője. Önkormányzati rendelet alapján védelem alatt áll. A szabadkéményes háztípus a 14-15. században az Alföldön jelent meg és nagyjából a 19. század végéig szinte kizárólagosan jellemezte a paraszti lakóépítkezést, ma már csak néhány példánya látható. Korábbi épület két helyiségének felhasználásával 1890-1900 táján épült vályogból és téglából, faoszlopos, faragott könyökfás tornáccal. Háromosztatú ház, első kétharmadában húzódik a tornác. A tornácról lépünk be a pitvarba, ahonnan szemben a szabadkéményes konyha, jobbról a nagyszoba, balról a kisszoba nyílik. A nagyszobában szögletes, új típusú kemence áll. A kisszoba kemencéjét korábban elbontották. A tornác végéből nyílik a kamra. A ház oromfalai széles deszkákból készültek, az utcai oldalon egyetlen szellőzővel, az udvar felőli oromfalon három íves záródású nyílással. A ház a Gulyás-családé volt. A házat az 1990-es évek közepéig lakták, ezután pusztulásnak indult, a szabadkéményes konyha kéménye 2003 körül leomlott. 2005-2006-ban megtörtént részleges helyreállítása, ideiglenes fedést kapott. A jövőben remélhetőleg befejeződhet a rekonstrukció.

  • Tiszaföldvári Gyógyvizű Strandfürdő és Kemping

A létesítményt a Tiszaföldvári Víz- és Csatornamű Kft. üzemelteti. A fürdő 71 °C-os termálvize gyógyhatású. Feszített víztükrű úszómedencével, babapancsolóval, dögönyöző medencével bővült a létesítmény. Az alkálikloridos, hidrogénkarbonátos termálvíz reumatikus, ízületi betegségeket enyhít. A strand mellett üdülőterület és sátorozásra alkalmas terület is található. A földvári strand nagy népszerűségnek örvend az edzőtáborozó sportolók körében, több egyesület is a településen tartja nyári felkészülésének egy részét. A létesítmény területén melegkonyhás étterem, büfé található. Strandröplabda, futball és vízilabdázási lehetőség, továbbá lovaglásra alkalmas terep várja az ide látogatókat. Helyszínén rendszeresen rendeznek úszóversenyeket, fesztiválokat, kulturális eseményeket.

  • Pálinka, Hungarikum (Szicsek Pálinkafőzde Kft., Ókincsem III. keresztút 10-14.)
 Ez a szócikk (vagy szakasz) leginkább egy rajongói oldalra hasonlít.
Segíts te is átírni a cikket, például a fölösleges vagy irreleváns listák, magasztalások, idézetek redukálásával, szükség szerint törlésével, illetve a szöveg átfogalmazásával úgy, hogy a cikk semleges nézőpontú legyen.

.

Híres emberek

[szerkesztés]

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 28.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. ↑ Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  6. ↑ Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
  7. ↑ Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
  8. ↑ Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
  9. ↑ Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  10. ↑ Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  11. ↑ Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 14.)
  12. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  13. ↑ Tiszaföldvár Helységnévtár
  14. ↑ Tiszaföldvár Helységnévtár

Külső hivatkozások

[szerkesztés]