Tiszakanyár | |||
A II. Rákóczi Ferenc közúti Tisza-híd | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Kisvárdai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Háda György (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 4493 | ||
Körzethívószám | 45 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1493 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 102,45 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 15,51 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 15′, k. h. 21° 58′48.250000°N 21.966667°EKoordináták: é. sz. 48° 15′, k. h. 21° 58′48.250000°N 21.966667°E | |||
Tiszakanyár weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszakanyár témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tiszakanyár község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Kisvárdai járásban.
A Rétközben, Dombrád kisváros mellett, attól északkeletre, a Tisza mellett, annak bal partján fekvő település.
A szomszéd települések: észak felől Ricse, északkelet felől Szabolcsveresmart, kelet felől Kékcse, dél felől Pátroha, délnyugat felől Dombrád, nyugat-északnyugat felől pedig Cigánd. Közigazgatási területe délkelet felől egy ponton érintkezik Rétközberencs határszélével is.
A település területén végighalad a Sátoraljaújhely-Cigánd-Kisvárda között húzódó, a 37-es és 4-es főutakat összekötő 381-es főút, ez a legfontosabb közúti elérési útvonala az említett városok és főutak mindegyike felől. Központján azonban csak a 3834-es út vezet végig, ezen érhető el Dombrád és Kékcse felől is. A Tisza túlsó partjával a 381-es főút II. Rákóczi Ferenc Tisza-hídja köti össze.
Tiszakanyár nevét a korabeli oklevelek 1381-ben említik először, nevét már az 1300-as évek végén is mai alakjában írták.
1446-ban a falu birtokosa a Bezdédy család volt.
1477-ben a leleszi konvent is részbirtokokat szerez a településen.
A 16. századtól a 20. század elejéig nagyobb birtokosa a leleszi konvent volt.
1876-ban a faluban nagy árvíz volt, mely a falu nagy részét elpusztította, azonban a település hamarosan újra felépült.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1599 | 1587 | 1576 | 1456 | 1498 | 1495 | 1493 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 90%-a magyar, 10%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95%-a magyarnak, 23,1% cigánynak, 0,3% németnek, 0,5% ukránnak mondta magát (5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 12,3%, református 55%, görögkatolikus 1,7%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 5,4% (20,7% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 89,5%-a vallotta magát magyarnak, 5,8% cigánynak, 0,7% németnek, 0,4% ruszinnak, 0,4% ukránnak, 0,3% bolgárnak, 0,1-0,1% lengyelnek és szlováknak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 7,2% volt római katolikus, 37,5% református, 1,9% görög katolikus, 2,1% egyéb keresztény, 0,1% ortodox, 2,3% felekezeten kívüli (48,5% nem válaszolt).[13]