Tolnanémedi | |||
Református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Tolna | ||
Járás | Tamási | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Vigh László (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 7083 | ||
Körzethívószám | 74 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 941 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 47,74 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 21,95 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 42′ 55″, k. h. 18° 28′ 33″46.715410°N 18.475720°EKoordináták: é. sz. 46° 42′ 55″, k. h. 18° 28′ 33″46.715410°N 18.475720°E | |||
Tolnanémedi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tolnanémedi témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tolnanémedi község Tolna vármegyében, a Tamási járásban.
Tolnanémedi a Tolnai-Hegyhát északi csücskében, a Sió és a Kapos völgyében található. Északkeleten Simontornyával, délnyugaton Pincehellyel, délkeleten Kisszékellyel és Nagyszékellyel, nyugaton-északnyugaton Ozorával határos.
A közeli városok Simontornya (7 km) és Tamási (18 km); Szekszárd 65 km-re, Siófok 40 km-re van.
A falut átszeli a 61-es főút, valamint a (Budapest–)Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal. A 61-esről a község keleti szélénél délnek letérve, a 63 117-es számú mellékúton érhető el Kisszékely, a vasút Tolnanémedi vasútállomásához pedig a központban kell északnak lekanyarodni, a 64 311-es számú mellékútra.
A bronzkorból származó 138 darabos kincslelet a régészek körében világszerte ismert hellyé tette a községet. A leletet 3400 évesre becsülik.
A hagyomány szerint a község egy Németi nevű földbirtokostól kaphatta a nevét. A falu legkorábbi helye a vasúton túli magaslaton volt, majd a Kisnémedi-dűlőben. Egy 1324-ből származó feljegyzés szerint az Újfaluként ismert első település – valószínűleg a mai Kisnémedi – helyén lehetett a község a simontornyai várhoz tartozó egyik településként. Némethy, ill. Németi néven I. Miksa császár 1506-ban kelt adománylevelében olvasható a község neve.
Az evangélikusok és a reformátusok a 18. század végén alapítottak iskolát, a katolikusok Pincehely filiájaként gyakorolhatták vallásukat.
A 19. században alakult ki a település mai szerkezete.
Jelentős esemény volt a falu életében a vasút építése (1879), melyhez 1913-ban állomás is létesült. 1898–1904 között a pincehely-simontornyai közút építése érintette előnyösen a községet. A fejlődésnek indult településen 1910-től új iskolák épültek és ipari létesítmények is megtelepedtek. Malom létesült (1912), majd téglagyár és kendergyár kezdett termelni (1922). A villamosítás már 1942-ben elkezdődött.
A második világháború emberáldozatban, anyagilag és erkölcsileg meggyötörte a falu lakosságát. 1945 után a földosztás adott új reményt a lakosságnak, a felrobbantott híd újjáépítése is segítette a települést, de a Rákosi-korszak embertelen politikája kiábrándulást hozott.
A mezőgazdaság az 1960-as évektől folyamatos fejlődésnek indult, új házsorok épültek. A közműhálózat kiépített a községben, telefon, gáz, vezetékes víz van.
A településen 2017. április 23-án időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt.[12] A választáson a hivatalban lévő polgármester nem indult el.[10]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1052 | 1053 | 1040 | 1012 | 933 | 922 | 941 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,1%-a magyarnak, 4,7% cigánynak, 1,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 34%, református 10,3%, evangélikus 7,3%, felekezeten kívüli 21,9% (25,5% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 92,9%-a vallotta magát magyarnak, 1,2% németnek, 1,2% cigánynak, 0,1% románnak, 0,1% ukránnak, 1,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 23% volt római katolikus, 7,7% református, 3,8% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 22,9% felekezeten kívüli (40,5% nem válaszolt).[14]