Tolo | |
Közigazgatási adatok | |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Állam | Oregon |
Megye | Jackson megye |
Rang | önkormányzat nélküli település |
Alapítás éve | 1888 |
Irányítószám | Lista 97502 |
Körzethívószám |
|
Népesség | |
Népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Tengerszint feletti magasság | 357 m |
Időzóna | |
Azonosítók | |
GNIS | 1136834 |
GeoNames | 5757032 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 25′ 28″, ny. h. 122° 58′ 12″42.424400°N 122.970000°WKoordináták: é. sz. 42° 25′ 28″, ny. h. 122° 58′ 12″42.424400°N 122.970000°W | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tolo (korábban Willow Springs) az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Jackson megyéjében elhelyezkedő önkormányzat nélküli település.[1]
Az alapítók úgy gondolták, hogy Willow Springs Dél-Oregon legnagyobb települése lesz.
A telepesek érkezése előtt a Rogue-völgyben a saszta, takelma, latgava és atapaszka indiánok éltek.[2] Az 1820-as évektől a Hudson’s Bay Company szőrmekereskedői, míg az 1840-es években az Applegate Trailen érkező telepesek jártak erre. A Donation Land Act keretében sok fehér jutott földhöz, ami gyakran erőszakos konfliktusokhoz vezetett. A Table Rock-i egyezményt 1853. szeptember 10-én írták alá.
A Table Rock-i egyezmény aláírásával létrejött az északnyugati régió első indián rezervátuma (Table Rock-i rezervátum),[3] valamint az őslakosok védelmére 1853-ban erődöt építettek, amit Andrew Jackson Smith parancsnok fennhatósága alatt az 1. dragonyosezred két százada védett. Az 1855–1856-os Rogue-folyói háborút követően Joe Palmer indián ügyekért felelős hivatalnok elrendelte a rezervátum felszámolását és az őslakosok elköltöztetését a parti indián rezervátumba.
Az őslakosok elköltöztetését követően a település növekedésnek indult. A posta 1864-ben nyílt meg, valamint számos bánya és gyár létesült. 1871-ben a belügyminiszter elrendelte az erőd felszámolását, amit magánbefektetőknek értékesítettek.
1886-ban Willow Springst Tolóra nevezték át. A hiedelmek szerint a kaliforniai Yolo megyére utalva az elnevezés Yolo lett volna, azonban a posta illetékesei az Y-t T-nek olvasták;[4] az 1886-os kérelem alapján a Table Rock nevet választották, azonban a posta akkoriban a kéttagú neveket elutasította, így azt Tolóra írták át.[5] A „tolo” kifejezés csinúk nyelven szerencsét jelent, ami a növekedés iránti reményekre utal.[4]
Tolo földmérési térképét 1888-ban készíttette el Paine Page Prim korábbi bíró.
A helység a 20. század fordulóján hanyatlásnak indult. A posta 1897-ben zárt be; miután Frank H. Ray és Charles R. Ray New York-i testvérpár fejlesztésekbe kezdett, a következő évben újranyílt. A fivérek kőbányát nyitottak, ezért a helység beceneve „Építőváros” lett. 1902 és 1904 között megépítették Dél-Oregon első vízerőművét.
1915-re nyilvánvalóvá vált, hogy a várt növekedés nem valósult meg. Ugyan a helységnek téglagyára, kőbányája, fűrészüzeme és több aranybányája is volt, a népesség mindössze 150 fő maradt. 1918-ban a vasútállomás és a posta is megszűnt. 1986-ban a megye a 474 telket és az utcákat köztulajdonná minősítette.
A térségben Jackson megye ipari parkot kíván létrehozni.[6]