Tradruk templom

A Tradruk templom (tibeti: ཁྲ་འབྲུག་དགོན་པ།, wylie: khra-’brug dgon-pa, kínai: csanycuk köpa, azaz Csangdzu kolostor) a Jarlung-völgyben a legkorábbi geomantikus (isteni kinyilatkozás általi) templom a Dzsokhang után, és egyes források szerint ez a templom a korábbi.^[1]

A Tradruk templom Kína Tibeti Autonóm Területának prefektúrában, Nêdong megyében található, mintegy hét kilométerre délre a megye székhelyétől, Cetang településtől.^[2]

Az alapításáról szóló legenda

A Csangdzu kolostor a legnagyobb és legjelentősebb királyi alapítású építmény a Jarlung-völgyben.^[3] Állítólag a 7. században alapította Szongcen Gampo király.

Egy legenda szerint a Csangdzu tizenkét geomantikus templom egyike volt, amelyeket azért építettek, hogy lefogjanak egy óriási fekvő női ogrét (tibeti: སྲིན་མོ་, wylie: srin mo, szanszkrit: राक्षसि, ráksaszi). Úgy tartják, hogy a Tradruk a bal vállát szorította le, a Kacel és a Gyama kolostor a jobb vállát és a Lhászában álló Dzsokhang a szívét.^[4] Egy másik legenda szerint a kolostor helyszínén eredetileg egy tó helyezkedett el, amelyben egy ötfejű sárkány élt. Szongcn Gampo meditáció által sikeresen segítségül hívott egy sólymot, amely legyőzte a sárkányt és megitta a tó összes vizét, így megépülhetett a templom.^[5] Ez a legenda megmagyarázz a templom nevét.

Története

A Tradruk a Dzsokhang templommal együtt a két legrégibb tibeti templom.^[1] Triszong Decen (755–797) és Mune Cenpo idején a Tradruk a három királyi kolostor közé tartozott. A Langdarma (841–846) király idején és a dzungáriai mongolok megszállása alatti buddhistaüldözések során a kolostor hatalmas károkat szenvedett el. Loszang Gyaco, az 5. dalai láma (1642–1682) idején, 1351-ben felújították és kibővítették falait, majd a 7. dalai láma idején arany tetőt kapott és tovább növelték a méretét. A 18. század végén állítólag már 21 templom állott a területén. A kulturális forradalom idején több épületét is lerombolták. Az 1980-as években a kolostort felújították és 1988-ban újra felszentelték.^[6] A komplexum alapterülete ma 4667 meter2 és műemlékvédelem alatt áll.^[7]

Építészet és műtárgyak

A templom közepe a legbelső kápolna, amely állítólag egészen Szongcen Gampo idejéig vezethető vissza. A legenda szerint különféle Buddha és Tárá szobrokat rejtett magába. Ma agyagszobrok vannak benne, amelyek közül némelyikben az eredeti maradványai is megtalálhatók. A Tradruk legfontosabb kincse egy több ezer gyönggyel díszített thangka, amelyet állítólag Vencseng hercegnő készített a saját kezével. Vencsenget ábrázolja fehér táráként (istennő). A thangkát a középső kápolna felső emeletén őrzik. Ez a Vencseng által készített három thangka egyike. A másik kettő az 5. dalai láma ereklyetartó sztúpáiban van a Potala palotában Lhászában és Sigace városban. Ugyanebben a teremben áll még a nyolcéves Padmaszambhava híres „beszélőszobra”.

A főépület körül van még néhány kisebb szentély.

Szertartások

Minden év júniusában a Tradruk templomban szertartásos táncokat tartanak. Az esemény neve Métok Csöpa, azaz „virágfelajánlás” (wylie: me tog mchod pa).

Galéria

• Tradruk templom
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  Újjáépítés 2014

Jegyzetek

1. Dorje (1999), 191. o.
2. Guójiā cèhuìjú dìmíng yánjiūsuǒ 国家测绘局地名研究所: Xīzàng dìmíng 西藏地名 / bod ljongs sa ming བོད་ལྗོངས་ས་མིང།, Beijing, Zhōngguó Zàngxué chūbǎnshè 中国藏学出版社 1995, ISBN 7-80057-284-6, 70. oldaltól
3. Snellgrove & Richardson (1995), 74. o.
4. Alex McKay: The History of Tibet (RoutledgeCourzon 2003), ISBN 0-7007-1508-8, 340. oldaltól.
   Guntram Hazod: The Royal Residence Pho brang byams pa mi ’gyur gling and the Story of Srong btsan sgam po’s Birth in Rgya ma. In: Henk Blezer (Hg.): Tibet, Past and Present (Brill 2002), ISBN 90-04-12775-5; pp. 41f.
   vgl. Michael Aris: Bhutan. The Early History of a Himalayan Kingdom (Warminister, Aris and Phillips 1979), ISBN 0-85668-199-7, pp. 3ff.
5. Jeremy Atiyah, David Leffmann, Simon Lewis: China (Dumont 2004), ISBN 3-7701-6150-5, p. 1039.
6. Dorje (1999), 192. o.
7. Chinas Tibet: Zahlen und Fakten 2005 – Denkmalschutz Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (Beijing Rundschau / Beijing Review; németül)

Források

• Dorje, Gyurme. (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan. 2nd Edition. Footprint Handbooks. Bath, England. ISBN 1-900949-33-4.
• Dowman, Keith. The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. 1988. Routledge & kegan Paul, London. ISBN 0-7102-1370-0
• Guntram Hazod, Per K. Sørensen, Gyalbo Tsering: Thundering Falcon. An Inquiry into the History and Cult of Khra-’brug, Tibet's First Buddhist Temple. (Österreichische Akademie der Wissenschaften / Austrian Academy of Sciences 2005), ISBN 3-7001-3495-9.
• Richardson, Hugh Edward. (1985) A Corpus of Early Tibetan Inscriptions. Royal Asiatic Society. ISBN 978-0-947593-00-1
• Snellgrove, David and Richardson, Hugh. (1995). A Cultural History of Tibet. Shambhala. Boston & London. ISBN 1-57062-102-0. Originally published in 1968 by George Weidenfeld and Nicolson Ltd. This 1995 edition with new material.
• ngag dbang blo bzang rgya mtsho ངག་དབང་བློ་བཟང་རྒྱ་མཚོ།: bod kyi deb ther dpyid kyi rgyal mo’i glu dbyangs བོད་ཀྱི་དེབ་ཐེར་དཔྱིད་ཀྱི་རྒྱལ་མོའི་གླུ་དབྱངས།, chapter 6.
• Vitali, Roberto. Early Temples of Central Tibet. 1990 Serindia Publications. London. ISBN 0-906026-25-3

További információk

• Tradrug (British Photography in Central Tibet, 1920–1950; Pitt Rivers múzeum, Oxfordi Egyetem / British Museum)
• 昌珠寺 (Kínai Tibet információs központ – kínai nyelven)