Tunisz elfoglalása (1574)
| Tunisz elfoglalása | |||
| Az Oszmán Birodalom terjeszkedése | |||
 | |||
| Dátum | 1574. július 12. – 1574. szeptember 13. | ||
| Helyszín | Tunisz | ||
| Casus belli | Az Oszmán Birodalom terjeszkedése | ||
| Eredmény | Török győzelem | ||
| Terület- változások | Török területek növekedése | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
Tunisz elfoglalása 1574-ben az Oszmán Birodalom utolsó nagy hódítása volt Spanyolország kárára. Tunisz elestével eldőlt, hogy Észak-Afrika nem keresztény, hanem muzulmán fennhatóságú terület lesz, és ezzel befejeződött az I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király korában kezdődött spanyol hódítás a régióban.[1]
Tuniszt először 1534-ben foglalták el a törökök Hajreddin Barbarossa pasa vezetésével. Egy évvel később V. Károly német-római császár visszafoglalta a várost, és létrehozott egy garnizont. 1569-ben Algír kormányzója, Ulucs Ali pasa ismét török kézre juttatta Tuniszt. Négy év múlva ismét fordult a kocka, 1573 októberében, a lepantói csata után két évvel Don Juan de Austria visszaszerezte a várost.[1][2]
1574-ben I. Vilmos orániai herceg és IX. Károly francia király – François de Noailles, Dax protestánsbarát püspökének közbenjárásával – arra kérte II. Szelimet, hogy nyisson új frontot a katolikus II. Fülöp spanyol király ellen. A szultán követe arra buzdította a hollandokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot az andalúziai moriszkókkal és az algíri kalózokkal. II. Szelim ezen túl flottát küldött Tunisz ellen.[3]
Tunisz tengerparti erdőjéhez, La Goletához az ottománok 250-300 hajóval és hetvenezer emberrel érkeztek. A haderő parancsnoka Szinán pasa és az immár kapudán pasa tisztséget elnyert Ulucs Ali volt. A tengeri sereghez csatlakozott az algíri kormányzó harmincezer embere. A várost hétezer ember védte: Tunisz parancsnoka Gabrio Serbelloni, La Goletáé, Don Pedro Portocarerro volt, akit a vereség után Isztambulba vittek fogolyként, de meghalt az úton.
A város szeptember 13-án elesett. Don Juan de Austria nápolyi és szicíliai gályákkal megpróbálta felszabadítani a várost, de a kedvezőtlen időjárás miatt a kísérlet kudarcba fulladt. A spanyol udvar, mivel pénzszűkében volt a nyolcvanéves háború miatt, más segítséget nem tudott küldeni.
A La Goleta felmentésére induló keresztény seregben szolgált Miguel de Cervantes, aki később azt írta, hogy a törökök 22 rohamot indítottak az erőd ellen, és ezekben 25 ezer embert vesztettek. A védők közül 300-an maradtak életben.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b The new Cambridge modern history R. B. Wernham, p.354
- ↑ Garcés 222. o.
- ↑ The General Crisis of the Seventeenth Century - Google Boeken. Books.google.com. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ Cervantes In Algiers: A Captive's Tale - María Antonia Garcés - Google Boeken. Books.google.com. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Conquest of Tunis (1574) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Garcés: María Antonia Garcés: Cervantes in Algiers: A Captive’s Tale. (angolul) Nashville (Tennessee): Vanderbilt University Press. 2005. ISBN 0-8265-1470-7
- Geoffrey Parker – Lesley M. Smith: The General crisis of the seventeenth century. (angolul) London: Routledge. 1978. ISBN 0-7100-8865-5