A turbidimetria a folyadékok és gázok minőségének fotometriai módszerrel való mérése, amely a zavarosság meghatározásán alapszik. Ilyen méréseket végeznek az ivóvizek tisztaságának, a természetes vizek szennyezettségének, a környezeti levegő tisztaságának ellenőrzésére. A meteorológiában a levegő tulajdonságainak megadására, a repülésben a tiszta látástávolság meghatározásában van szerepe.
Ide soroljuk azokat a jelenségeket, amelyeknél a fény hiányosan jut el az észlelőhöz. Ilyen lehet az
A jelenséget a folyadékban, vagy gázban lebegő szemcsék okozzák, amelyek így kolloidot, vagy szuszpenziót alkotnak. Jellegénél fogva lehet köd, vagy füst. A fény spektrumától függetlenül szokás vizsgálni; alapjait tekintve nem színes jelenség. Egyes műszerek monokromatikus sugárzással mérik, de csak a mérési bizonytalanság csökkentése érdekében. Észlelése a fény visszaverődése (reflexiója), vagy transzmissziója alapján lehetséges.
Az angol több kifejezést is használ erre az állapotra.
A Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (World Meteorological Organization) kódokkal jelzi ezeket az állapotokat[1]
A kezdetben alkalmazott módszernél emberi közreműködésre van szükség.[2] A függőleges csőbe töltött mintának azt a szintjét kell megállapítani, amelynél az alul elhelyezett gyertya fénye még látható. A szint tehát fordított arányosságban áll a minta zavarosságával. Ennek mérőszáma a Jackson Candle Unit, Jackson Turbidity Unit, JTU. Hitelesítő mintaként kovaföldet, kvarchomokot, vagy finoman eloszlatott sziliciumdioxidot használnak. 100×10-6 rész sziliciumdioxid tartalom megfelel 21,5 JTU értéknek.
Az Egyesült Államokban kifejlesztett módszer a Nephelometric Turbidity Unit, NTU, ott ez szabványos.[3] Egy mg/L sziliciumdioxid megfelel 1 NTU értéknek. A mérés a 90°-os szóródás módszerét alkalmazza.[4] A korszerűbb műszerek képesek a forward scattering (12°-os szögben előre szóródásos) és a backward scatterening (visszafelé szóródásos) mérésre is. A visszaszórt fény iránya 90 és 180 fok közé eshet. E két utóbbi mérés lehetővé teszi a referencia fénynyaláb hasznosítását (ez a két fényutas elrendezés; a referencia sugár iránya 0 fok). Az ilyen műszer automatikusan kalibrálható.
Megjegyzendő, hogy a turbidimetriában a fény térbeli szóródását észleljük. A felszíni szóródás a diffúz visszaverődés jelenségén alapul, s ezt a mérőeszközöknek ki kell zárniuk a mérésből.
A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) a formazin alapján történő mérést írja elő.[5] A kalibráló folyadék összetétele: 5 g/L hidrazin-szulfát és 50 g/L hexamin vizes szuszpenziója. Hígítás nélkül ez megfelel 4000 FTU (Formazin Turbidity Unit) értéknek, és mérőszáma azonos FTU, NTU, FAU, FNU értékkel (a betűk a Formazine, a Nephelometric, a Turbidity, az Attenuation: csillapítás és a Unit szavakból adódnak).
A magyar szabvány azonos a nemzetközi szabvánnyal: MSz EN ISO 7027:2000. Magyarországon ebben a formában végzik a víztisztaság mérését,[6] mintaképpen itt látható a Vízművek megrendelési tájékoztatója[7]
A turbiditásmérés eredetileg fény abszorpciója,[8] de léteznek ultrahangos turbiditásmérési eljárások is.
Nanocolor VIS[9] képes az ISO 7027 szerint 90°-os nefelometrikus mérésre 860 nm hullámhosszon, 1...1000 NTU, illetve FNU szerint (formazin nephelometric unit), valamint 180°-os abszorpciós turbidimetrikus mérésre 550 nm hullámhosszon.[10]
A DIN EN 27027 tartalma azonos a nemzetközi szabványéval. A MEBAK (Mitteleuropäische Brautechnische Analysenkommission) a sör minőségét méri a formazinos szabvány alapján, éppúgy, mint az EBC (European Brewery Convention). Az amerikai ASBC (American Society of Brewing Chemists) 580 nm-en, a formazin szabványa alapján mér, az IBD (Institut of Brewing & Distilling) is. Az EPA (Environmental Protection Agency) az amerikai szabványt alkalmazza.[11]
A hígítatlan szuszpenzióra vonatkozó értékek: