Tyconius | |
Született | 4. század |
Elhunyt | 390[1] |
Állampolgársága | római |
Foglalkozása |
|
Tyconius, neve Tychonius, Ticonius formában is előfordul (aktív kb. 370 és 390 között) ókeresztény író.
Nagyon kevés adat ismert az életéről. A 4. században élt a mai Észak-Afrika területén. Tyconius a donatisták szektáját követte, ugyanakkor bírálta azok ekkléziológiai elveit. (A donatisták arról voltak nevezetesek, hogy a korábbi keresztényüldözéseknél hitüket megtagadók később egyházi vezetői pozícióba kerülését ellenezték.) Nézetei miatt 380-ban egy donatista zsinat el is ítélte.[2]
Tyconius rossz szemmel nézte, egyenesen sátáninak tartotta a kereszténység 313 (milánói ediktum) utáni, a Római Birodalomban szabad vallásgyakorlás során engedélyezett (később államvallásá váló) fejlődését. A fentiek mellett ez volt az amiben egyetértett a donatistákkal és Parmenius nevű püspökükkel. Ugyanakkor abban nem, hogy minden nem donatista hitehagyó egyben: azaz bírálta a donatisták tudatos elkülönülését a „bűnös egyháztól”. Éppen ezért a korában sajátos, egyéni gondolkodónak volt tekinthető.[3]
A 4. század végén írta meg Liber reguralum (Szabályok könyve) című, latin nyelvű munkáját. Az írást a legelső, nyugati keresztény hermeneutikai műként tartják számon. A mű tulajdonképpen a bibliai Jelenések könyve egyfajta kommentárja, azonban nem történeti és eszkhatologikus, hanem spirituális és tipologikus szempontú. (Ezzel együtt Tyconius várta, még pedig saját korában a Jelenések könyvében leírt próféciák beteljesedését.)[4]
Tyconius könyvének hermeneutikáját Szent Ágoston vette át részben később De doctrina című művében (III.30-37.).[4]
A Liber reguralum először a reformáció idején Baselben jelent meg. Első kritikai kiadására 1894-ben került sor,[4] bár korábban megjelent a Patrologia Latina sorozatban is (18. kötet, 15-66. oszlopok).[5]
Kortársai tudtak még De bello intestino (370) és Expositiones diversarum causarum (375) című írásairól, ezek azonban a későbbi évszázadok során elpusztultak.[6]