Tyrrell 019

Tyrrell 019
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Tyrrell
Tervező	Harvey Postlethwaite Jean-Claude Migeot
Előző	Tyrrell 018
Következő	Tyrrell 020
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas monocoque
Motor	Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 szívó
Váltó	Tyrrell 6 sebességes manuális
Üzemanyag	Elf
Gumik	Pirelli
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Tyrrell Racing Organisation
Pilóták	3. Nakadzsima Szatoru 4. Jean Alesi
Első verseny	1990-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj
Utolsó verseny	1990-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	14
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	1
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	0

A Tyrrell 019 egy Formula-1-es versenyautó, amellyel a Tyrrell csapat versenyzett az 1990-es Formula-1- világbajnokság során. Pilótái Jean Alesi és Nakadzsima Szatoru voltak.

A sportág történetében forradalmi újítás volt a megemelt orr, amelyet először a Tyrrell csapat alkalmazott ezen az autón, és később általánossá vált a Formula-1-ben.

Áttekintés

A főtervező Harvey Postlethwaite már korábban is készített olyan autókat olyan csapatoknak, mint a Hesketh, a Wolf, vagy a Ferrari. Ő és társa, Jean-Claude Migeot nekiláttak továbbfejleszteni az elődmodell 018-ast, leginkább aerodinamikai téren. Különös figyelmet fordítottak a kasztni alatti légáramlásra. Ugyan a valódi szívóhatást (ground effect) kiváltó megoldásokat a nyolcvanas évek elején meghozott technikai szabályokkal betiltották, az évtized végén készült autók alatt egy lapos padlólemez volt található, amely egy nagy hátsó diffúzorhoz vezetett, amely szintén elég jó leszorítóerőt biztosított. Postlethwaite és Migeot felfedezték, hogy az ehhez szükséges légáramlásokat nagyban akadályozza az alacsonyan fekvő orr, mert az oldalra és felfelé vezeti el a levegőt. Márpedig minél több levegő jut be az autó aljára, az annál gyorsabban áramlik, ami miatt csökken a légnyomás, és ez javítja a leszorítóerőt. A magasabbra emelt orr mellett azonban az első szárny légáramlásterelő hatékonyságát az növeli, ha minél közelebb van az aszfalthoz - ennek eredménye lett a jellegzetes, fordított V-alakot formázó szárnykialakítás.^[1]

Az autókat a Ford-Cosworth DFR motorjai hajtották, melyeket a Hart tartott karban. Nakadzsima leszerződtetése révén a Tyrrell megszerezte a Honda motorokat is, de azokat csak a következő évtől vetették be.

Az ígéretes technikai megoldásai ellenére az autó nem szerepelt annyira jól. Bár Alesi rögtön az első versenyén hatodik lett vele Imolában, Monacóban pedig a második helyen végzett, a szezonban ő már több pontot nem szerzett, és Nakadzsima is csak kétszer. Nem segített a csapaton az sem, hogy Alesit több csapat is megkörnyékezte, a Ferrari pedig még egy szándéknyilatkozatot is aláíratott vele, emiatt Ken Tyrrell úgy döntött, hogy semmiképp sem engedi el pilótáját, hacsak nem vásárolják ki őt az élő szerződéséből. Végül Alesi átigazolt az idény végével a Ferrarihoz, a Tyrrell pedig kártérítést kapott.^[1] A portugál futamon Nakadzsima nem vett részt, influenzafertőzés miat,t Japánban pedig Alesi lépett vissza, erős nyakfájdalmai miatt.

A megemelt orr a riválisok figyelmét is felkeltette, és hamar kidolgozták a saját megoldásaikat, melyeket azután mások sikerre is vittek.

Eredmények

(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1990	Tyrrell Racing Organisation	Ford DFR	P		USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	16^†	5.
				Nakadzsima Szatoru			KI	KI	11	KI	KI	KI	KI	KI	KI	6	NI	KI	6	KI
				Jean Alesi			6	2	KI	7	KI	8	11	KI	8	KI	8	KI	NI	8

^† 7 pontot gyűjtöttek a Tyrrell 018-assal.

Forráshivatkozások

1. Legendák a lejtőn – Tyrrell (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2022. június 15. (Hozzáférés: 2024. október 8.)

• Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap