UR–100
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| UR–100 | |
 | |
| UR–100 ballisztikus rakéta a szállítókonténerében | |
| NATO-kód | SS–11 Sego |
| GRAU-kód | 8K84 |
| Funkció | interkontinentális ballisztikus rakéta |
| Gyártó | Hrunyicsev Gépgyár |
| Tervező | OKB–52 |
| Szolgálatba állítás | 1967. július 21. |
| Szolgálatból kivonva | 1974 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz UR–100 témájú médiaállományokat. | |
Az UR–100 (GRAU-kódja: 8K84, NATO-kódja: SS–11 Sego) szovjet kétfokozatú, folyékony hajtóanyagú, silóba telepített interkontinentális ballisztikus rakéta, melyet az OKB–52 tervezőiroda fejlesztett ki az 1960-as évek közepétől. A Hrunyicsev Gépgyár gyártotta 1966–1974 között. 1967 júliusában rendszeresítették a Szovjet Hadsereg Hadászati Rakétacsapatainál. A legnagyobb mennyiségben gyártott és hadrendben tartott szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta volt. 1966–1972 között 990 rakétaindító silót építettek ki a rakéta számára, melyekből egyszerre 950 állt szolgálatban. 1971-től a modernizált UR–100M változatot rendszeresítették. 1972-ben jelent meg a továbbfejlesztett UR–100K, majd 1975-ben az UR–100N változat.
Története
[szerkesztés]Műszaki jellemzői
[szerkesztés]Típusváltozatok
[szerkesztés]Források
[szerkesztés] | |
|---|---|
 (NATO-kód) | 2K6 Luna · 9K52 Luna–M · 9K720 Iszkander · 9M72 Iszkander · OTR–21 Tocska · R–5 · R–7 Szemjorka (SS–6 Sapwood) · R–11 · R–12 Dvina · R–14 Csuszovaja · R–15 · R–16 (SS–7 Saddler) · R–17 · R–21 · R–29 · R–30 Bulava · R–36 (SS–9 Scarp) · R–36M (SS–18 Satan) · R–39 · R–300 Elbrusz · OTR–23 Oka · RSZ–26 Rubezs · RSZ–28 Szarmat · RSZD–10 Pionyer · RT–2PM Topol (SS–25 Sickle) · RT–2UTTH Topol-M · RT–15 · RT–23 Mologyec (SS–24 Scalpel) · TR–1 Tyemp · UR–100 |
 | |
 | |
 | |
 | |
