Ulrich Alexander Boschwitz

Ulrich Alexander Boschwitz
Emlékkő Ulrich Alexander Boschwitz utolsó berlini lakhelyén
Emlékkő Ulrich Alexander Boschwitz utolsó berlini lakhelyén
Született1915. április 19.
Berlin, Német Birodalom
Elhunyt1942. október 29. (27 évesen)
Atlanti-óceán
ÁlneveJohn Grane
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Foglalkozásaíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulrich Alexander Boschwitz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ulrich Alexander Boschwitz, álnéven John Grane (Berlin, 1915. április 19. – Atlanti-óceán északi része, 1942. október 29.) német író.

Élete

[szerkesztés]

Ulrich Salomon 'Sally' Boschwitz és Martha Ella (született: Wolgast[1]) fia volt. Salomon gazdag zsidó gyártulajdonos volt, aki 1911-ben tért át a keresztény hitre, amikor feleségül vette Mártát. Martha egy prominens lübecki patricius családból, a Plittektől származott, és Berlinben és Münchenben tanult festészetet. Salomon a Wehrmachtban szolgált az első világháborúban, de 1915. május 7-én meghalt agydaganatban, így Marthának kellett Ulrichot és nővérét, Clarissát nevelnie, és Salomon üzletét folytatni.[2]

1935-ben Boschwitz nagybátyját, Alexander Wolgast ügyvédet meggyilkolták az utcán, miután bírálta a nácik antiszemita nürnbergi törvényeit. Ugyanebben az évben Boschwitz behívót kapott a Wehrmachthoz. Nem sokkal ezután Boschwitz és édesanyja Németországból Norvégiába menekült; nővére, Clarissa már 1933-ban elhagyta Németországot és Palesztinába ment, ahol élete hátralévő részét fogja leélni.[3]

Boschwitz Norvégiában írta meg első regényét Menschen neben dem Leben címmel, amely először svédül jelent meg John Grane álnéven, Människor utanför címmel. Svédországból édesanyjával Luxemburgba, Franciaországba és Belgiumba költözött, majd 1939-ben Nagy-Britanniában kötött ki. Belgiumban vagy Luxemburgban írta meg a Kristályéjszaka borzalmaira válaszul a Der Reisende-t, amely angolul "The Man Who Took Trains" (1939) címmel jelent meg az Egyesült Államokban és „The Fugitive” (1940) címmel az Egyesült Királyságban. A könyvnek az eredeti megjelenése után nem volt hatása, és röviddel ezután elfogyott. A 2010-es években azonban a könyvet újra felfedezték, és "The Passenger" címmel újra kiadták.[4][5] A felülvizsgált és újra kiadott regény hatalmas sikert aratott, több mint 20 nyelvre fordították le, majd több mint 80 évvel az eredeti megjelenése után bekerült a The Sunday Times legkeresettebb keménykötésű könyveinek tízes listájára.[4]

Amikor kitört a második világháború, Boschwitzot és anyját a britek letartóztatták, „ellenséges idegeneknek” minősítették, és a Man-szigetre internálták. 1940 júliusában Boschwitzot Ausztráliába deportálták, ahol egy új-dél-walesi táborba került. Az ottani úton, a HMT Dunerán(wd)[6] a legénység egyik tagja az óceánba dobta legújabb művének, a Das Grosse Fressennek ("A nagy lakoma") egyetlen vázlatát.[5]

Ausztráliában Boschwitz a Der Reisende második kiadásának átírásán dolgozott, és új regénybe kezdett Traumtage ("Álomnapok") címmel. 1942-ben kiszabadult, és visszatérhetett Nagy-Britanniába. Október 29-én az MV Abosso(wd)[7] nevű hajót megtorpedózta és elsüllyesztette az U-575(wd) német tengeralattjáró. A 27 éves Boschwitz egyike volt a fedélzeten tartózkodó 362 embernek, akik meghaltak. Utolsó művei vele együtt pusztultak.[5]

Irodalmi művei

[szerkesztés]

A Der Reisende, posztumusz, 2021-es újbóli megjelenését követően Boschwitzot kedvezően hasonlították John Buchanhoz, Franz Kafkához,[8] Thomas Mannhoz, Heinrich Böllhöz és Hans Falladához.[5]

Első regénye, a Menschen neben dem Leben számos szereplő életét meséli el, akik átélték az első világháború utáni németországi gazdasági válságot. A regény először 1937-ben jelent meg svéd fordításban.

Második regénye, a Der Reisende a náci Németországban játszódik 1938 novemberében, közvetlenül a Kristályéjszaka után.[9] 2021-ben a regény Philip Boehm(wd)[10] új fordításában jelent meg, az eredeti német kézirat és a szerző saját jegyzetei alapján, és a The Passenger címet viselte.[11]

Egyik könyv sem jelent meg eredeti német nyelven 2018-ig (Der Reisende) és 2019-ig (Menschen neben dem Leben).

Boschwitz fennmaradt iratai végül eljutottak húgához, Clarissához. Thomas Hansen katalogizálta őket 1978-ban, és 2013-ban Boschwitz unokahúga, Reuella Shachaf-Saltzberg adományozta a Leo Baeck[12] Intézetnek.

A gyűjteményben különböző dátum nélküli művek találhatók, köztük versek, levelezési és családi fényképek. Ezeket digitalizálták és online elérhetők a CJH[13] Holocaust Resource Initiative részeként, amelyet a Németország elleni zsidó anyagi követelésekről szóló konferencia tett lehetővé.

Magyarul megjelent

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Martha Boschwitz (Wolgast)
  2. ↑ Stolpersteine in Berlin | Orte & Biografien der Stolpersteine in Berlin. www.stolpersteine-berlin.de . (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)
  3. ↑ Stolpersteine in Berlin | Orte & Biografien der Stolpersteine in Berlin. www.stolpersteine-berlin.de . (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)
  4. ↑ a b The Passenger: Lost German novel makes UK bestseller list 83 years on. BBC News , 2021. május 17.
  5. ↑ a b c d Connelly, Charlie: A life striving to stay one step ahead of the Nazis (brit angol nyelven). The New European , 2021. április 5. (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)
  6. ↑ HMT (Hired Military Transport) Dunera egy brit személyszállító hajó volt, amely 1940-ben több ezer "ellenséges idegen" Ausztráliába szállításában vett részt. A British-India Steam Navigation Company(wd) egy korábbi Dunerát (1891) üzemeltetett, amely csapathajóként szolgált a második búr háború alatt.
  7. ↑ Az MV Abosso utas-, posta- és teherszállító hajó volt, az Elder Dempster Lines(wd) zászlóshajója. Békeidőben menetrend szerinti járatokat vezetett Liverpool és Nyugat-Afrika között. A második világháborúban csapathajó volt, amely az Egyesült Királyság, Nyugat-Afrika és Dél-Afrika között közlekedett.
  8. ↑ The Passenger by Ulrich Alexander Boschwitz review – on the run in Nazi Germany (angol nyelven). the Guardian , 2021. április 7. (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)
  9. ↑ The Passenger by Ulrich Alexander Boschwitz | Pushkin Press. pushkinpress.com
  10. ↑ Philip Boehm (született 1958-ban) amerikai drámaíró, színházi rendező és műfordító.
  11. ↑ The Passenger | Ulrich Alexander Boschwitz | Macmillan. US Macmillan [halott link]
  12. ↑ Leo Baeck (1873. május 23. – 1956. november 2.) 20. századi német rabbi, tudós és teológus. A reformzsidóság vezetőjeként szolgált szülőhazájában és nemzetközi szinten, majd a náci korszakban az összes német zsidót képviselte. A második világháború után Londonban, az Egyesült Királyságban telepedett le, ahol a Progresszív Judaizmus Világszövetségének elnökeként tevékenykedett.
  13. ↑ Center for Jewish History
  14. ↑ Blaschtik Éva

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ulrich Alexander Boschwitz című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]