Ulrich Jasper Seetzen | |
Született | 1767. január 30.[1][2] Jever |
Elhunyt | 1811. szeptember (44 évesen)[3] Taizz |
Állampolgársága | német |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Göttingeni Egyetem |
Halál oka | emberölés |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulrich Jasper Seetzen témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ulrich Jasper Seetzen (Sophiengroden, Jever uradalom, 1767. január 30. – Jemen, 1811. szeptember) tudós, utazó.
Tehetős parasztcsaládban született. Bátyját követve 1785-ben iratkozott be a göttingeni Georg-August Egyetem orvosi fakultására. Tanult növénytant és természettörténetet is. Oktatója volt többek között Johann Friedrich Blumenbach zoológus, antropológus. 1789-ben Göttingenben szerzett doktori fokozatot növénybetegségek rendszerezéséről szóló disszertációjával. 1789-ben Alexander von Humboldttal, Heinrich Wilhelm Kels orvossal és a matematikus Friedrich Kriessel együtt alapítótagja volt egy göttingeni diáktársaságnak, ami tovább szélesítette tudományos kapcsolatrendszerét.
Szélmalmok, fűrészüzem és mészégető üzemeltetésével is foglalkozott, majd nyugat-poroszországi birtokfelügyelő lett. Több üzleti és kutatóutat tett, főként német nyelvterületen. Ezek többségéről még életében nyomtatásban is beszámolt. Franz Xaver Zach csillagász csillagászati- és geodéta műszerek használatával ismertette meg.
Tudományos tervének fő célja az Egyenlítői-Afrika átszelése volt. Utazása előtt megjelentette útitervét, belépett egy szabadkőműves páholyba és hivatalt vállalt, illetve Ágost szász–gotha–altenburgi herceg támogatását is megszerezte. Kéziratokat, nyomtatványokat és tárgyakat küldött Gothába a keleti gyűjtemény gyarapítására. Az általa szerzett kéziratgyűjteményben volt Ibn Dzsuzajj szövegének rövidített változata, ami révén Európában is tudomást szereztek az Ibn Battúta "utazásait" leíró műről. 1802. június 2-án indult el, s megtanult törökül és arabul. Kairóban áttért az iszlám vallásra, nevét Musa Al-Hakimra változtatva. Elzarándokolt Mekkába és Medinába. Kitérőt tett az európaiak számára szinte ismeretlen Jemenbe, ahol 1811 szeptemberében valószínűleg meggyilkolták. Haláláról csak 1815-ben számolt be James Silk Buckingham. Jemeni gyűjtései és úti feljegyzései elvesztek.
1826-ban róla nevezték el a Seetzenia növénynemzetséget.
1802-es, Ernst Jacobsennel tett dunai útjáról (Bécsből Konstantinápoly felé) készült naplójának magyarországi szakaszát 2020-ban jelentették meg magyarul. Ezen az útjukon Komáromban is megszálltak.