Vásárosbéc | |||
Református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Szigetvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Popa Zoltán (független)[1] | ||
Irányítószám | 7926 | ||
Körzethívószám | 73 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 181 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 7,33 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 24,01 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 10′ 60″, k. h. 17° 43′ 60″46.183333°N 17.733333°EKoordináták: é. sz. 46° 10′ 60″, k. h. 17° 43′ 60″46.183333°N 17.733333°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárosbéc témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vásárosbéc (németül Wetz) község Baranya vármegyében, a Szigetvári járásban.
Szigetvártól északra, a Zselic alján fekszik, Magyarlukafa és Visnye között. Zsáktelepülésnek tekinthető, mivel közúton csak a 6607-es útból Somogyapáti területén kiágazó, közel 16 kilométeres 66 125-ös úton érhető el, a nyugati szomszédságában fekvő Visnyével csak földút köti össze. A központjától mintegy 7 kilométerre délre fekvő Dióspuszta településrésze Somogyapáti Adorjánpuszta nevű községrésze felől érhető el, a 66 129-es számú mellékúton.
A falu és környéke a fennmaradt adatok szerint az Árpád-korban királyi vadászterület volt. Nevét 1332-1237 között említették először egy oklevélben.
A 15. században a Szigetvári vár birtokai között sorolták fel. Vásárosbéc a török időkben sem néptelenedett el, de lakossága nagyon megfogyatkozott. A 18. század végétől német családok is érkeztek ide, azonban a második világháború után a német lakosság nagy részét kitelepítették a faluból. A településnek több birtokosa is volt: többek között a Rupoli, Athini, Balogh, Pajty és Batthyány, Biedermann, Mautner, Veisz és Sövény családok neve szerepelt a falu birtokosai között.
A község a 20. század elején Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott. Az 1910-es népszámláláskor 1065 lakosa volt, melyből 911 magyar, 143 német volt. Ebből 627 római katolikus, 422 református, 12 izraelita volt. Az 1950-es megyerendezéssel a korábban Somogy vármegyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták. A 2001-es népszámláláskor 236, 2008 január elsejei adatok szerint pedig 186 lakosa volt.
2018-ban 20,51 százalékos volt a munkanélküliségi ráta.[3]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 177 | 186 | 181 | 174 | 181 | 200 | 185 | 181 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,4%-a magyarnak, 2,9% cigánynak mondta magát (1,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,6%, református 14%, evangélikus 1,8%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 22,2% (4,1% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 75,5%-a vallotta magát magyarnak, 6% cigánynak, 0,5% németnek, 9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (20% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 29,5% volt római katolikus, 4,5% református, 2,5% evangélikus, 2% egyéb katolikus, 14,5% felekezeten kívüli (47% nem válaszolt).[13]
A helyi önkormányzat adatai szerint:
Korcsoport | 2006-ban | 2007-ben | 2008-ban | 2009-ben | 2010-ben |
---|---|---|---|---|---|
0-18 éves | 56 fő | fő | fő | fő | fő |
19-50 éves | 100 fő | fő | fő | fő | fő |
51-60 éves | 26 fő | fő | fő | fő | fő |
60 év feletti | 27 fő | fő | fő | fő | fő |
Összesen: | 209 fő | fő | fő | fő | fő |