V509 Cassiopeiae | |
A V509 Cassiopeiae fénygörbéje | |
Más jelölések | HR 8752, HD 217476, FK5 3839, HIP 113561, SAO 35039 |
Megfigyelési adatok | |
Csillagkép | Cassiopeia |
Rektaszcenzió | 23h00m05,1s |
Deklináció | +56°56′43″ |
Távolság | >7800 fé, >2400 pc |
Látszólagos fényesség | +5,10 |
Abszolút fényesség | −6,77 |
Színkép típusa | G0Iab |
Változócsillag típusa | Félszabályos változó |
Pályaadatok | |
Évi parallaxis | -0,15 ± 0,5 |
Radiális sebesség | −50,2 km/s |
Sajátmozgás | |
rektaszcenzióban | −2,94 mas/év |
deklinációban | −3,09 mas/év |
Fizikai adatok | |
Sugár | 400 R☉ |
Tömeg | 25 M☉ |
Luminozitás | 3,5 · 105 L☉ |
Forgási adatok | |
Radiális forgási sebesség | 35 km/s[1][2] |
A V509 Cassiopeiae egy csillag a Cassiopeia csillagképben.
A V509 Cassiopeiae egy sárga-fehér G színképtípusú hiperóriás. A csillag legalább 7800 fényévnyire van a Földtől. Félszabályos változócsillagnak minősül, a fényessége 4,75-5,5 magnitúdó között változik.
Kees de Jager és Hans Nieuwenhhuijzen, az utrechti Holland Űrkutatási Intézet csillagászai irányításával hat európai ország szakemberei végeztek megfigyeléseket, és megállapították, hogy a hiperóriás csillag hőmérséklete mintegy három évtized alatt 3000 °C-kal növekedett, 2005-ben elérte a 8000 °C-ot, miközben Naphoz viszonyított sugara a korábbi 750-szeresről 400-szorosra csökkent. A megfigyelésről készült tanulmány az Astronomy and Astrophysics c. folyóiratban jelent meg. Alex Lobel belga asztrofizikus, a tanulmány társszerzője a jelenséget megdöbbentőnek nevezte.
A sárga hiperóriások légköre szokatlan: a csillagban zajló fúzió által termelt energia révén fellépő, kifelé ható erők sok esetben nagyobbak a gravitációnál, ezért a Napnál nagyobb tömegű anyagot dobnak le magukról évente.
A csillag sorsa egyelőre ismeretlen. Végezheti szupernóvaként vagy fényes kék változócsillaggá (luminous blue variable, LBV) alakulhat.