VEF I–12

VEF I–12
Gyártó	Állami Elektrotechnikai Gyár
Tervező	Kārlis Irbītis
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz VEF I–12 témájú médiaállományokat.

Az I–12 lett gyártmányú kétszemélyes gyakorló és sportrepülőgép, melyet Kārlis Irbītis tervezett az 1930-as évek második felében. A gépből 12 darabot épített a rigai Állami Elektrotechnikai Gyár (VEF).

Története

Tervezését 1936 novemberében kezdte el a csak prototípus szintjén maradt I–11 továbbfejlesztéseként Kārlis Irbītis. A gép aerodinamikai elrendezése és konstrukciója az elődtípuséra hasonlít. A prototípus 1937 júniusában készült el, amellyel június 26-án hajtották végre az első felszállást a splivei repülőtéren.

A 2000-es évek elején Juris Grīnsbergs nyugdíjas tornatanár elkészítette a gép replikáját. 2002-ben kezdte el a munkát. Ehhez sikerült beszereznie az eredeti tervrajzokat, amelyet a Lett Történeti Múzeum őriz. A repülőgépépítéshez szükséges faanyagot Finnországból szerezte be.

Jellemzői

Műszaki adatok

Geometriai méretek és tömeg-adatok

• Hossz: 7,1 m
• Fesztávolság: 9,3 m
• Magasság: 1,9 m
• Szárnyfelület: 11,3 nm
• Üres tömeg: 458 kg
• Felszálló tömeg: 680 kg
• Maximális felszálló tömeg: 1060 kg

Motor

• Motor: 1 db Blackburn Cirrus Minor négyhengeres léghűtéses benzinmotor
• Teljesítmény: 67 kW (90 LE)

Repülési jellemzők

• Maximális sebesség: 230 km/h
• Utazósebesség: 198 km/h
• Hatótávolság: 724 km
• Legnagyobb repülési magasság: 8000 m
• Emelkedőképesség: 444 m/min
• Leszállósebesség: 76 km/h

Források

• Latvian efficiency, in: Flight, 1939. augusztus 17.