Vang Can

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Vang Can
Élete
Született177.
Weishan County, Kína
Elhunyt217.
Nemzetiségkínai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)költészet
Alkotói évei2-3. század

Vang Can (kínaiul: 王粲; pinyin: Wang Can; magyar népszerű: Vang Can; más néven: Csung-hszüan 仲宣; 177-217) kínai költő.

Tehetségét Caj Jung hivatala fedezte fel, amikor 14 éves korában a városba érkezett. A 194-ben Csingcsouba ment (a mai Hupej és Hunan), hogy a kormányzó, Liu Piao környezetében keressen állást. Liu Piao halála után (208), Vang Can meggyőzte annak fiát, Liu Csungot hogy lépjen Cao Cao szolgálatába, később ő maga is csatlakozott Cao Caohoz későbbi mecénásához és magas rangú tisztviselő lett. 213-ban, amikor Cao Caot kinevezték Vei hercegének, az Vang Canra bízta, hogy alakítsa ki az új törvények és jogszabályok egy rendszerét, amivel a régi, már használaton kívüli kormányzati struktúrát modernizálni lehet. Vang nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jogszabályok és szabványok intézményrendszere szilárd alapokra került Vei hercegsége – a későbbi Cao Vei dinasztia elődje – alatt, már Cao Cao korában.

Vang Can kiemelkedő költő is volt, és a Csien-an-kor hét költője közé sorolták irodalmi teljesítményeiért. Egyik leghíresebb verse a Hét fájdalom (Csi aj si 七哀诗), egy soronként öt írásjegyből álló vers, amelyben a nép a háború évei alatt elszenvedett sorsáról ír. Híres fotografikus memóriával rendelkezett.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wang Can című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További források

[szerkesztés]
  • Világirodalmi lexikon XVI. (U–Vidz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1994. 389. o. ISBN 963-05-6733-4  

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]